Hogy tudnám ezeket bevonzani? Mit kell tennem

Létezik egy mágikus módszer, aminek a segítségével elérheted, hogy a tanáraid kedveljenek téged, vagy legalábbis ne pikkeljenek rád.

A módszer nem más, mint a "tudatalatti befolyásolása álomszinten".

Két változata van, egy erősebb és egy gyengébb. :)

Az eredményt a cél átérzése(!) hozza meg. De fontos szem előtt tartani, hogy az út maga nem a cél. Több okból sem érdemes a célodhoz vezető úttal foglalkozni:

Egyrészt a vonzásban az érzelem az üzemanyag. Az érzéseid. Amihez a legtöbb, legintenzívebb érzést tudod társítani, annak van esélye megjelenni az életedben. Valahol mélyen nagyon is jól különbséget tudsz tenni út és cél között, s az úthoz nem tudsz őszintén átélt pozitív érzéseket kötni, mert tudod, hogy az csak az út, ami nem örömforrás, hanem csak ahhoz vezet. Tehát az út lépcsőfokaihoz csak az érzelmeid energiájának a töredékét tudnád felhasználni, míg a célhoz az összeset!

Másrészt a mi emberi kreativitásunk nyomába sem ér annak, amit az élet képes produkálni. Ha a célodhoz elképzelsz egy utat vagy pár utat, ami hozzá vezethet, leszűkíted az élet lehetőségeit, így a cél valóraválásának esélyeit is - magától értetődően. Így arra tékozolni akár a gondolataid, akár az érzéseid, hogy az általad elképzelt odavezető út állomásain időzz, határozottan értelmetlen és hátráltató. Ha csak a cél lebeg előtted, és száműzöd az elérésének útjáról való fantáziálásodat, akkor csak a cél kapja meg azt a löketet, ami a megvalósulásához kell! Tehát ne aprózd el, fordítsd a létező legtöbbet arra, amit tényleg szeretnél.

Ezért alapvető szétválasztani a célt a hozzá vezető úttól. (Sokan itt szúrják el, akik valamilyen anyagi dologra áhítoznak, hogy azt hiszik, ahhoz pénz kell, ezért a pénzt nevezik ki célnak. De nincs az a tébolyodott elme, ami be tudná venni, hogy neki piszkos papírfecnik, vagy bitek egy bank számítógépes rendszerében óriási örömöt jelentenének...)

Tehát a Te esetedben mi is az a cél, aminek a legjobban örülnél? Amire a legjobban vágysz? Nem biztos, hogy adott személyek jelenléte. Inkább el akarod kerülni azt, hogy falra másszál az órán valamilyen számodra idegesítő tényező miatt. Hogy fest ez pozitívan megfogalmazva? Egyszerűen csak jól akarod érezni magad az órán. Ha már személyeken töröd a fejed, megint az út szintjén jársz. El kellene hinned, hogy nem kell félned, az élet hatványozottan kreatív, simán megoldja ezt számodra.

Mert amúgy nem teljesen mindegy neked, hogy azért érzed jól magad, mert a vágyott tanár tanít vagy azért, mert rájöttél, hogy a hülye tanár valójában jó fej vagy azért, mert annyira izgalmas az anyag vagy mert eljutottál valami zen tudatállapotba, ahol úgyis minden tökéletes? :)

Szóval ha alaposan megvizsgáltad ezt a kérdést, s jól lenyestél mindent a Célról, egyértelműen szétválasztottad az út minden egyes utcakövétől, akkor a következő lépés, hogy innentől semelyik utcakő nem jut eszedbe. Nem agyalsz rajtuk. Nem turbózod magad azon, hogy na ez a tanár megint milyen hülye volt és hogy meddig kell még szenvedned miatta. Nem sajnálod az idődet amit az óráján töltöttél. Nem szállsz be csoportos dühöngésekbe, az illető szapulásába. Mert mindezzel csak elaprózod az energiád. Innentől csak a cél az, ami energiát kap tőled. Mégpedig úgy, hogy amikor felidézed a vágyott állapotot, akkor az érzéseket idézed fel és éled át. Milyen érzés lenne egy szuper óra, amit sajnálsz, hogy véget ért. Még a szünetben is a hallottakon jár az agyad. Ami feltöltő vagy lelkesítő számodra vagy amit akarsz, blabla - szóval elképzeled milyen. (Két legyet is üthetnél egy csapásra, ha olyan órát álmodnál meg, aminél a tananyag azonnal megragad benned. :D)

Aztán meg az érzéseket ismétled, egyre jobban és jobban átélve őket. Ez a bevonzás lényege.

(Azt már csak zárójelben jegyezném meg, hogy konkrét személyekre hatni az ő tudtuk/beleegyezésük nélkül nem "egészséges", mert az az illető szabad akaratának a befolyásolása. Szóval ezt kerüljük, de mivel a Te célodhoz nem is szükséges, tényleg csak zárójelben.)