Nektek mi a véleményetek az "agyak a tartályban" elméletről?

A kérdés szerinti elméletről - de minden mással kapcsolatban is - alkotott véleményünk a jelenleg meglévő ismereteink alapján jöhetnek létre. Bizonyos elméletek - mint jelen esetben is - a tudásunk ismereteink határát - jó esetben, a létezésünk ismert kezdő és végpontjain túlmutató, racionális megismerés miatt - feszegetik. Az ilyen célú "elmélet" létjogosultságát, az emberi tudás, ismeret birtokában, és a meglévő korlátok között véleményezhetjük. Nem árt tudni azonban, hogy nem csak az elméletek, hanem azok véleményezése is, nem kikerülhető csapdákon keresztül, "ördögi kőr"-be kerülve szület(het)nek meg. Az esetek jelentős részében, mi magunk - az elmélet létrehozói - állítunk akadályokat, csapdákat amik végül is m e g m o s o l y o g t a t ó a k, ha azok tudatlanságból és jószándékkal jöttek létre, és létrehozásuk nem a fennálló társadalom céljának, létezésének és fejlődésének akadályozására, megdöntésére és az egyes személyek, valamint az általuk alkotott csoportok létezése ellen irányul.

Én egyre jobban kezdek hinni ebben az elméletben, de szerintem nem kell szó szerint érteni hogy agyak a tartályban, hanem valószínűleg szoftverek vagyunk egy kvantumszámítógép memóriájában. Arra hogy szimulációban élünk, viszont nem valószínű hogy fogunk bizonyítékot találni, mivel az érzékelési lehetőségeink be vannak határolva a szimuláció által. "Az ember nem tud felmászni a saját hátára." Szóval ez a valóság az egyetlen valóság marad számunkra. Lehet hogy akik szimulálnak minket ők is egy szimulációban élnek. Több szint is lehet, mivel már mi is elkezdtünk kezdetleges valóság szimulációkat létrehozni. Mint egy számítógép vírus, ami fejlődik, új alpéldányokat hoz létre, terjeszkedik.

Egèszsèges testben egèszsèges pszihè. Ennek az elmèletnek az írója ezt nem mondhatja el magáról.