Hogy van az, hogy ami csak átvillan az agyamon az bekövetkezik, amire pedig rákoncentrálok az nem?

Háttér karakter: Mivel nincs benne semmi különleges, semmi"egyedi", semmi extra ezért a fantáziájával próbálja kitölteni azt az űrt, ami hiányzik belőle.

Cselekmény: Egy anonim weboldalon, ahol névtelenül próbálja felfuttatni és eladni magát valamilyen különleges "nem létező" képességgel. Kérdéshez fűződő remények: Privátot vár és egy kis beszélgetést, hogy kiszakadjon az unalmas hétköznapokból.

#1-es: Egyszerű közömbösség.

#2-es: Bólogatás és belemagyarázás. Személyisége: Teljesen átlagos, de felkapja a vizet, ha ellent mondanak neki valamiben és a haragját azzal próbálja leplezni, hogy úgy tesz, mintha figyelmen kívül hagyna.

#4-es: Úgy tesz, mintha érdekelné valami vagy érdekesnek találna valamit, de semmi nem érdekli. Pozitívnak akar látszani, de teljesen negatív szereplő. Az igazi válasza mindenre: Teszek rá! És az interneten: Ó, ez nagyon érdekes folytasd csak... Az internet mögött: Mikor hagyja már abba?!

Nos, van még kérdés?

Ami átsuhan az agyadon, az valószínűleg intuíció.

Ha valamit szeretnél, hogy megtörténjen, nem feltétlen csak a görcsölés akadályozhatja, hanem pl. az is, hogy nincsenek mögötte érzelmek. Vagy az se mindegy, hogy hogy fogalmazod meg magadban a dolgot. Ha pl. arra gondolsz, hogy "bárcsak ez meg ez történne", akkor azzal a bárcsak állapotát teremted meg, vagyis azt, hogy a dolog vagy akármi nem a tiéd.