Agykontrollról mi a tapasztalatotok? Meg lehet tanulni könyvből, vagy érdemesebb tanfolyamra járni? Hatásos?

Kedves Kérdező!

Voltaképpen 3 kérdést tettél fel. Az elsőre személy szerint azt kell válaszolnom, hogy NINCS. Ez persze, nem jelenti azt, hogy ne tudnék érdemben válaszolni a kérdéseidre, sőt!

Volt ugyanis idő az életem során, amikor – igaz, nem sok alkalommal – jártam jóga-tanfolyamra. Amennyit azonban jártam, elegendő volt ahhoz, hogy néhány lényeges dolgot „felszippantsak” (ez utóbbi kifejezést kéretik, semmilyen módon sem félreérteni!), aztán vásároltam néhány jóga-témájú könyvet, és ha nem is mindet, és nem is elejétől a végéig, de a lényeges dolgokat azokból is kiolvastam. Mindjárt mondok is néhány lényegeset, de előbb tisztázni akarok valamit.

Mindenkit el kell, keserítsek, aki azt hiszi, hogy pusztán lelkiismeretes akarással meg lehetne tanulni (el lehetne sajátítani) egy akár a tökéletességig letisztult és egzaktul megfogalmazott könyvből akár a jógát, vagy akár az agykontrollt! (Ez utóbbi egyébiránt részben a jóga egy speciális – végletekig leszűkített és lebutított – változata, másfelől a TM [transzcendentális meditáció] lebutított átértelmezése, harmadrészt önálló „fejlesztések” eredménye, negyedrészt kóklerség…, összességében pedig az előbbiek fúziója.)

Ugyanis vehetsz a kezedbe akármilyen jól megírt – témába vágó – könyvet, illetve részt vehetsz akármilyen jól szervezett és vezetett (és általad lelkiismeretes akarással is látogatott), témába vágó tanfolyamon, ha:

a) NINCS ÉRZÉKED, másként: nincs lelki ráhangolódási készséged (nem késztetésed, mert az a lelkiismeretes akarásban már benne van) a dologhoz (agykontrollhoz, vagy akár jógához, illetve ahhoz, amit ezek kombinációjával kívánsz végezni), illetve

b) NINCS HITED abban, hogy a dolog működhet!, végezetül

c) NEM TUDSZ ELEGENDŐ IDŐT SZÁNNI a dolog „működtetéséhez”.

Tehát először is lelkileg kell késznek lenned arra, hogy valami nem szokványos módon fogsz közelíteni önmagadhoz – a bensődhöz. Továbbá hinned is kell, hogy eredményes lehetsz a praktikák alkalmazásában. Végül pedig elegendő időt kell szánnod a „kontroll” gyakorlásához!

És most a saját – speciális, egészség-karbantartó – „praktikáimról”.

Én azt tanultam, hogy ha miután kerestem egy nyugalmas helyet a lakásban (vagy másutt, ahol senki sem zavar, és én sem zavarok senkit…), majd elhelyezkedtem egy számomra kényelmes pózban – én leginkább a savászanát (hullapóz) szoktam választani, amíg „praktizáltam” –, akkor behunyt szemmel magam elé kell képzelnem a számokat 1-től 50-ig (nem fennhangon kell számolni, csak el kell képzelni a számokat!), aztán visszafelé, 50-től 1-ig is. (Gyakorlottabbak a térben 180 fokban megfordítva is elképzelhetik a sorolt számokat… Tudom, ez qrva nehéz, de segít teljesen kikapcsolni bármi más gondolatot.)

Amikor ez megvolt:

● a fejem felett 2-3 méterre pozícionálva EL KELLETT KÉPZELNEM egy gyűszűnyi gömböcskét – egy energia központot, aztán

● EL KELLETT KÉPZELNEM, hogy az energiaközpontból (tehát kívülről!) látom önmagamat, majd pedig

● EL KELLETT KÉPZELNEM, hogy energiasugarat bocsájtok ki az energia-gömböcskéből, és azzal gondolatban legyezőszerűen végigseprem a testemet – valahogy aszerint, ahogyan egy tengerkutató hajó aljára rögzített lokátor fésüli át a tengerfenék egy adott térrészét. Ez után gondolatban behatoltam a szívem felé: a fénypászmával kívül-belül körbesimítottam, majd a jobb pitvarból kiindulva az időközben kör-keresztmetszetű „célszerszámmá” alakított sugárral finoman legyalultam az esetlegesen felhalmozódott káros lerakódásokat, s folyamatosan így használva ezt az „eszközt”, a jobb kamrán át eljutottam a tüdőlebenyekig, hogy ott folytassam a megújítási eljárást; lehatoltam a legrejtettebb hajszálerekig is, minek köszönhetően szinte láttam, amint a sugár lepergeti az idegen szennyezőanyagokat, majd a bal pitvarba visszafolyó, oxigénnel feldúsult vér sodrását érzékelve továbbhaladtam a bal kamrába, s az aortán keresztül végigsuhantam a verőerek csatornarendszerén, miközben sorra átvilágítottam a belső szerveket is, majd a visszaúton áttértem a vivőerek szálaira, azokról is lepergetve a veszélyessé válható anyagrészeket, míg végre is az így megtisztult vérnek a regenerált ércsatornákon keresztül vezető útján át ismét a szív jobb pitvarába érkezetem.

Ez volt aktív befelé fordulásom általános műveletsora, ha nem találkoztam kellemetlen érzettel valahol belül, a testemben. Ez után már csak a gondolattalan – tulajdonképpen 10-20 percnyi álomba torkolló – relaxációs levezetés volt hátra.

Ja!, és ez MŰKÖDÖTT (működik), és (a könyveken kívül) NEM KERÜL(T) EGY FILLÉREMBE SE!...

A harmadik kérdésedet illetően a válaszom az, hogy HATÁSOS! Feltéve, hogy:

a) VAN ÉRZÉKED a dologhoz (a jógához/TM-hez, vagy agykontrollhoz, mindegy),

b) HISZEL BENNE (vagyis abban, hogy hatásos lehet), végül

c) ELEGENDŐ IDŐT TUDSZ SZÁNNI a dolog „működtetéséhez”!

Egyelőre ennyi.