Létezik a vonzás törvénye? (ezoterikus értelemben)

Régóta elöfordul, ha megtetszik valaki, annak én is. 14 évesen sétáltam hazafelé, és elöttem pár méterrel egy sràc, akit csak látásból ismertem, de pont az esetem. Magamban gondoltam, hogy "Nézz rám, lécci, nézz rám", de persze nem fordult meg. 2 év mulva egy suliba kerültünk, megtetszettem neki, pedig csak annyit tudott rôlam, hogy elsös vagyok, és állandóan bámult, meg elöre köszönt.

Máskor egy barátnömmel voltam kint, láttam egy helyes idegen srácot, gondoltam, de szeretném megismerni. Fél év mulva a srác maga jött oda hozzám egy szórakozóhelyen, és két puszi kíséretében: "Örülök, hogy megismerhetlek, Dani vagyok". Mindez bármi elözmény nélkül. Máskor egy baráti társasággal voltam kint, ahol az egyik srác valamiért nem akart velem megismerkedni. Gondoltam, bár közvetlenebb lenne. Következö találkozáskor végig velem beszélgetett, ölelgetett, etc.

Máskor egy esküvön láttam egy helyes srácot, arra gondoltam, bár válthatnánk pár szót.

Ez reggel volt. Délután egyszer felkért táncolni, söt, majdnem megszólított a folyosón is.

Aztán egy másik srác volt szimpatikus, de én épp kapcsolatban voltam, arra gondoltam, bár barátkozhatnánk. Most a legjobb barátom.

Volt egy ismerösöm netröl, nagyon távolságtartó volt. Jött a szokásos "bár lenne közvetlenebb". Végül véletlenül belém szeretett.

Kiskoromban (14) arról álmodoztam, hogy egyszer egy híres, hosszuhajú metálzenész lesz a párom. Csak 5 évet kellett várni rá.

A párom külföldi, 3 országgal távolabbról származik. Nemzetközi barátkeresö oldalon ismerkedtünk meg, úgy, hogy csak megláttam a fotóját, és "Na, ilyen srácot elfogadnék". Kiderült, hogy jellemileg is okés, azóta is együtt vagyunk.

Az összes srác, akiket fent említettem, mind a tipikus esetem (metálos, hosszúhajú). Sose mondtam senkinek, ki tetszik, így nem mesélhetett senki nekik.

Miért van ez?

L