A Titok módszere, az agykontroll és társaik lehet, hogy pont fordítva működnek?

Köszönöm a válaszokat!

"Pontosabban a pozitív gondolkodás és az önmotiváció segít,"

Lehet, hogy ennek is többféle módja van, és fordítva is elsülhet. Pl. ha indokolatlanul van valakinek negatív önképe, csak valami hibás beidegződés miatt, akkor segíthet, ha mindennap elmondja magának a pozitív megerősítéseit, viszont ha indokoltan, valami konkrét hiba miatt éri mindig kudarc, akkor hiába programozza magának, hogy "többet nem fogok elesni az utcán" - mert ezzel nem az okot szünteti meg, és amíg észre nem veszi, hogy a cipőtalpára ragadt csúszós valamit kell eltávolítani a megoldáshoz, addig mindig el fog csúszni az utcán. Egy egyszerű ok-okozat felismerés helyett a sorsot okolja, mondván, "ez az én formám, ilyen is csak velem történhet", aztán jön a felismerés, ami egyben lehetőség a változtatásra. És amíg a felismerés megtörténik, addig hívjuk a történést véletlennek, olyan kudarcnak, amiről nem tehetünk. Kérdés, hogy minden esetben történhet-e felismerés, mert ha igen, az azt jelenti, véletlenek nincsenek, és minden egyes eseményért az életünkben felelősek vagyunk, csak még nem tudjuk, hogyan.

Meg az jutott még eszembe az önmotivációról, hogy vannak ezek az amerikai filmek, ahol a szereplő naponta x-szer elmondja a tükör előtt, hogy "sikeres vagyok, boldog vagyok stb.", de nem lenne jobb, ha az ember önmagához úgy viszonyulna, ahogy egy szeretett baráthoz vagy családtaghoz? Mert ha valakit szeretek és lelket akarok belé önteni, akkor csak egyetlenegyszer mondom neki (mármint lehet, hogy többször, de egy alkalommal csak egyszer), hogy "te igenis értékes ember vagy!", de ezt őszintén és átéléssel mondom, nem pedig programozva, egymás után ledarálva 100x. És ha mással így teszünk, magunkkal is talán hatékonyabb lenne így. Meg egyébként is úgy vagyok minden ilyen felkapott mószerrel, hogy biztos van benne valami igazság, de tuti nem 100%. (Nyilván nem a bestsellerek, filmek, divatok fogják majd az átlagembernek pár ezer forintért a megvilágosodást elhozni.) Ideig-óráig működjön a módszer, hogy ne veszítsék el a közönséget, de végleges megoldást se hozzon, mert akkor nem tojik több tojást a tyúkocska.

"az embert egyre távolabb viszik önmagától, mondhatni rossz útra vezetik."

Hogy érted, hogy távolabbra vezetik? És mi lenne a helyes út? Az, hogy nem külső segítségekhez nyúlunk? Önismeret?

"A valódi, hiteles tanítások torzult formában való megjelenései, melyek az embert nem megfelelő irányba terelik."

Vajon ezek hirdetői, tanítói sincsenek tisztában a torzultsággal, vagy csak a pénz miatt vezetik félre szándékosan az embereket, esetleg maga az elterelés lenne a céljuk (de miért is), azaz a befelé fordulás igényét kihasználva éppen hogy kifelé terelik az emberek figyelmét? Lehet, hogy felesleges az okokat kutatni, ha egyszer már tudjuk, mi az elkerülendő, de azért ez is érdekes, hogy kik és miért akarnak hatni ránk.

"A ma divatos pozitív gondolkodás ezzel szemben arra akar rávenni minket, hogy elég, ha hiszünk a sikerben, és az univerzum megajándékoz minket vele."

Azért vannak olyan mai tanítások, és szerintem a Tikok is ilyesmi, ami azt mondja, hogy tenni is kell az eredményért, nem elég csak álmodozni. Egy iskolát biztos nem lehet tanulás nélkül, csak pozitív gondolkodással megcsinálni, de a pozitív gondolatoknak köszönhetően lehet, hogy jobban fog az agyad, a lelkesedésnek köszönhetően sikeresebben teljesítesz a vizsgán, a hitednek köszönhetően bevonzol egy normálisabb vizsgabiztost stb. De az is lehet, hogy nincs semmiféle bevonzás, hanem mindig ugyanazok a lehetőségek kerülnek elénk, csak ha negatívan gondolkodunk és érzünk, akkor nem vesszük észre a kedvező lehetőséget, ami végülis olyan, mintha valóban nem is létezne, számunkra legalábbis.

"Azt vonzod ami a problémáid megoldásához szükséges."

Ez azt jelenti, hogy az élet problémák láncolatából áll, és a láncszemek között egyfajta hierarchia van? Mert egyik probléma a másik probléma megoldásának az eszköze lehet. Nem tudom, mennyire érthető, kb arra gondolok, hogy minden egyben probléma és eszköz is (a probléma megoldásához), és ha ezeket egy függőleges láncolatnak képzeljük el, akkor minden láncszem a fölötte lévőnek az eszköze, és az alatta lévőhöz képest meg probléma. Egy nagyon leegyszerűsített példával élve, amikor a kisgyerekek tanulják az összeadást, akkor nekik az a nehézség (a probléma), és később, amikor már egy nehebb feladatot tanulnak, akkor az összeadás már csak egy könnyítő eszköz lesz a kezükben egy nagyobb probléma megoldásához. (És később ez a nagyobb probléma is eszközzé válik majd egy mégnagyobbhoz.) És lenne végső cél, vagy ez így megy a végtelenségig, esetleg vannak szintugrások, és a szintek közt egy kis pihenő?