Hogyan vélekedtek az ingáról?

Kb 12 éves lehettem, amikor anya egyik barátnője, aki érdeklődött az ezoterikus dolgok iránt, megmutatta az ingáját. Csak egy egyszerű nyaklánc volt medállal, de engem elbűvölt, mert ha feltett neki egy kérdést, ha a kezében lógatta, az inga igennel vagy nemmel válaszolt. Alig vártam, hogy otthon legyek, és megcsinálhassam magamnak a saját ingám. Először nehezen ment, alig mozdult a medál, de utána már könnyen el tudtam érni, hogy nagy lendülettel válaszolgasson az inga.

Én hittem benne, hogy nem én mozgatom, hogy mégiscsak valami megfoghatatlan van ezzel az egésszel kapcsolatban. Nem volt túl sok barátom, így egyre fontosabbá vált az inga, sokat kérdeztem tőle, emlékszem, néha még tornáztattam is, mint valami házi kedvencet, rávettem, hogy köröket írjon le.

Egyszer felragasztottam a szekrényem plafonjára, hogy ne kelljen tartanom, miközben kérdezek. De akkor már meg sem moccant. Így kiderült számomra, hogy mégis én csináltam, ha nem is tudatosan. Aztán egyre kevesebbet kérdezgettem, míg végül már soha.

Lehetséges lenne, hogy az inga a mi tudatalattinkból olvasta ki a válaszokat? Hogy a kérdések megoldása már régen a fejünkben volt, csak felszínre kellett, hogy jussanak?