Ugye nem lehet agykontrollal mások életében kárt tenni?

Nem jelenteném ki egyértelműen, hogy az agykontroll csak jóra használható-e, vagy sem, egyrészt, mert nem értek ehhez, másrészt, mert összetett a téma. Mást viszont tudok mondani. :)

Aktív hívője vagyok sok ezoterikus dolognak, de igyekszem inkább "tudományosan", legalábbis parapszichológia irányából, egészséges szkepticizmussal fogadni a dolgokat. Miközben hiszek pl. az angyalok és egyfajta "mágia" létezésében, az átkokban önmagában nem hiszek. Nem hiszem, hogy akárki akárkit meg tud átkozni, mondom ezt úgy, hogy az édesanyám rossz kívánságai egyébként totálisan bejönnek, s bár a nagymamám állítólag nem volt erre képes, a dédim már igen, úgyhogy vigyázhatok, mire tanítom a lányom! :D Visszatérve az átkozáshoz: Az "átok" maga rossz kívánság. Ha azt kívánom valakinek, hulljon ki a haja, valószínűleg nem fog csak úgy kihullani. Ellenben, ha ő hisz az átkokban, nekem pedig van egy olyan kiállásom és karizmám hozzá, hogy valóban elhiszi a dolgot, elő fogja idézni magának a hajhullást, mert megijed tőle. Nálatok ehhez hasonló mechanizmust tudok elképzelni.

Konkrétan azt mondanám, hogy a drága "kedves" nagymamád annyit mondogatja, hogy megkeseríti az életeteket, hogy kezditek elhinni, hogy képes rá, és ez mutatkozik a problémáitokban. Illetve, szerelmi élet kapcsán: egy ilyen nagymamához nem hiszem, hogy szívesen járna valaki, akivel együtt jársz épp, így meglehet, hogy ez is közrejátszik a dologban. :) Tenni viszont tehetsz ellene. Pl.

1. Nem hiszel neki, de totál nem. Ha a te hited az erősebb, akkor nem fog tudni "megátkozni", de ugyanúgy, nem is ronthatja pl. az énképedet. Mármint.. el bírom képzelni, miket vág folyton a fejetekhez, gondolom, állandóan azt szajkózza, mennyire rossz emberek vagytok, és ezt is "elhiteti" veletek. Gondolkozz el saját énképeden, írd le akár, hogy milyennek látod magad, jó és rossz tulajdonságokat, és utána olvasd vissza, és nézd meg, hogy melyik van többségben, illetve, hogy a rossz tulajdonságaidat miért írtad fel? Melyek azok, amiket a nagyi rendszeresen mondogat?

2. Édesanyáddal fogjatok össze, és mondogassatok egymásnak pozitív megerősítést. Ezek mindig pozitív és állító mondatok legyenek, vagyis ahelyett, hogy azt mondanád, hogy nem fog a nagyi ártása sikerülni, mondd azt, hogy ma is jól érzitek magatokat a bőrötökben. Próbáljatok meg rászokni az olyanokra, hogy pl. ránéztek egymásra, és örömködve közlitek a másikkal, hogy de jól néz ki! :D Ha anyukád főz egy kávét, és te azt iszod, közöld vele, hogy ez a kávé ma is isteni lett, köszönöd szépen, és ilyesmi. Ha pedig így dicséritek egymást, akkor NE szabadkozzatok. Vagyis, ne mondd azt, hogy "áh, a hajam úgy áll, mint egy szénakazal", hanem még ha viccesen is, de közöld, hogy "ugye? Kifejezetten jól áll nekem, ha kócos vagyok!", és nem a kávéfőző főzte le a nagyszerű kávét, hanem anyu találta el a legjobb arányokat a főzéshez. És nem baj, ha voltál már csinosabb, vagy ittál már jobb kávét, esetleg vannak nálad szebb emberek is a világon, az nem számít! Az számít, hogy te önmagadban akkor épp tök jól nézel ki, és kész :)

3. Szerezzetek be nagyi ellen "letojom-tablettát" (direkt nem írtam csúnyább szóval", azaz tegyetek rá nagy ívben egy legyintéssel. Szajkózza csak, amit akar épp, nem baj! Ha nem figyelsz rá, megunja. Mint a kisgyereknél a hiszti. Persze, ez nem a legjobb megoldás, mert lehet, hogy mérgében durvít, de akkor is működhet, persze, csak akkor, ha a 4. pont nem válna be.

4. Forduljatok hozzá szeretettel. :) Van valami oka annak, hogy így viselkedik. Valamit talán nem kapott meg, azért akar mindenkit bántani. Lehet, hogy tényleg nem százas, de pl. az autista gyermekkel sem kiabálni kell, hanem kedvesen, szeretettel fordulni hozzá. Meg kell érteni az ő világát, és azzal együtt szeretni. Ha úgy vesszük, nagymamádnak köszönhetitek az életeteket (ha jól sejtem, anyai nagyi), ezért egyrészt hálásak is lehettek neki. Másrészt, többnyire aki ilyen nehéz körülmények közé születik, mármint a szülő-nagyszülő ilyen "kattant", ott ennek az oka, hogy sorsfeladata van vele, vagyis meg kell tanulnia legyőzni mindezt. Ez esetben a nagymamád gyakorlatilag egy tanító, aki azzal tanít meg téged, hogy mindig állj fel, hogy újra és újra a padlóra lök. Ám ha megtaláltad azt a stabil állást, amivel akárhogyan próbálkoznak, nem tudnak már fellökni, akkor a tanításra már nem lesz többé szükséged. (Max. néha meglepetés-támadásra, hogy mindig legyél résen! :) ) Próbálj meg esetleg így gondolni erre, hogy ez az egész a te épülésedet és javulásodat szolgálja, és emelkedj felül a problémán. Ne hagyd, hogy fellökjön, tanulj abból, ami történik, és ha hangosan neki nem is, mert esetleg nem értené, de ha tanultál valamit az ellenségeskedéséből, akkor magadban köszönd meg neki a leckét, és nézz rá ezzel a szeretettel.

Az ilyen ember egyébként többnyire energiahiányos, vagy épp irigy, amiért te már "fölötte jársz", ezért le akar húzni, bár többnyire a kettő együtt is jelen van. Nem úgy akar feljebb jutni és föléd kerülve "legyőzni téged", hogy ő maga mászik fel a hegycsúcs felé, gyorsabban, mint te, hanem úgy, hogy elkapja a bokád, és leránt a mélybe, majd rád ül, és örül neki, hogy ő föléd került, milyen ügyes, és elszívja az energiáidat :P Ám ha nem hagyod magad lerántani, és megadod neki az energiaszükségletét (vannak erre jó módszerek), akkor le fog állni. Tapasztalat, kipróbáltam már, hihetetlennek tűnik, de működik :) Csak sajnos, nem mindig jut eszembe :(

Bocs, hosszú lett :D Viszont, ha az itt leírtakból valamelyik módszert hozzád közelinek érzed, s úgy gondolod, meg tudod csinálni, akkor nyugodtan tedd meg, akár többet is használhatsz egyszerre, ahogy jól esik, ahogy érzed. Anyukáddal fogjatok össze, mert ti ketten vagytok, és tudjátok egymást támogatni. Támogatni, és nem belepörgetni egymást a nagyi hálójába (tehát ne azt beszéljétek meg, hogy a nagyi már megint mivel húzott le, hanem ha ő elkezd panaszkodni, rávágod, hogy ugyan már, ezt elhiszi? Majd nevettek egy jót pl., és pozitív, jókedvű témát hoztok fel! :) ) Ketten pedig többen vagytok, mint ő egyedül, csak nem birkóz már le titeket, ha nem hagyjátok magatokat, és egymást segítve dolgoztok ;)

Ja igen, a derékfájás: Sok terhet cipelsz, főleg Nagyi miatt, azt érzed. Tedd le. Képzeld el, hogy egy bazinagy, súlyos kövekkel megrakott hátizsák van a hátadon, aztán képzeld el, hogy fogod magad, és ledobod. ;)

eh...

1. a védelem mindig erősebb, kivéve ha feladják. az mindegy h tudatosan v tudatalatt. ha pl ez a tudatalattidba már befészkelte magát az azt jeleneti kb h feladtad.

2. lehet. hogyne lehetne.

3. k***nehéz..egy random vén sziprtyó aki pár éve "megismerkedett" vele...pont nem fogja tudni úgy használni.

Sajnos lehet, nagyon jól megfogalmazta a 11-es válaszoló.

Én naiv és manipulálható ember voltam, az anyósom agykontrollt végzett, és hiába mondják el a tanfolyamon, hogy nem szabad rosszra használni, mert visszaüt, attól még lehet, hagytam, hogy anyósom irányítsa az életem az agykontrollon tanult manipulációs technikáival...teljesen tönkre mentem fizikailag és lelkileg, mire elhatároztam, hogy minden kapcsolatot megszakítok vele. Azóta jobb, de igen megszenvedtem én is és a családom is. Csak akkor tud ártani, ha hagyod, és hiszed, ha megszakítod a kapcsolatot vele, nem tudja a gondolataidat és tetteidet manipulálni.

Ha gondolod írj privátba, talán tudok segíteni a tapasztalataimmal.

Értsétek már meg végre, hogy az agykontroll sem más, mint a mágia egy fajtája... tehát bármire lehet használni.

"Kezdetben vala a mágia; majd a mágia filozófiára és vallásra bomlott szét.

A vallás egy tévút (!!!), a valódi út a mágikus filozófia tudománya."

Tetszik vagy nem tetszik: más út nincs.