Mi a véleményetek az asztrálutazásról valamint a tudatos álmodásról? Van valami köze a kettőnek egymáshoz? Léteznek egyáltalán?

Közük úgy nagyon semmi. A tudatos álmodás egy pszichológiában is alkalmazott terápiás módszer és semmi mást nem takar, minthogy irányítod az álmaidat. Igazából az ezotériához is csak annyi köze van, hogy néhány new age-s hippi ebbe is belemagyarázott mindent a reinkarnációtól a galaktikus holokausztig.

Az asztrálutazás már fogósabb. Elvileg az lenne a lényege, hogy a "lelked" kilép a testedből és szabadon utazhatsz bárhová. Beleértve a szomszéd kiscsaj fürdőszobáját is. Még valamikor az őskorban vettem egy könyvet, ami erre tanítaná meg az embert, de őszintén szólva inkább egy Jehova tanúi pamflethez hasonlít, mint objektív oktatóanyaghoz.

Tudatos álmodásról már sokakat hallottam, hogy létezik.

De asztrál utazásról... Személy szerint úgy vélem, nem létezik. Persze van aki hisz benne. Szerintem aki erősen hisz benne, az egy ilyen utazás próbát elkönyvel valósnak. De itt meg felmerül a kérdés, hogy mi a valóság? Érdekes dolgok ezek, megmozgatják az én fantáziámat is, de nagyobb esélyt látok arra, hogy nincs asztrál utazás.

Ha minden igaz, és ugyanarról beszélünk, én voltam ilyen utazáson, ki akartam próbálni (kell hozzá egy "irányító", aki tudja, hogy kezelje az utazásokat).

Elvileg "kilépve magamból" (elég nehéz ezt így körülírni) én a világűrben találtam magam, aztán össze-vissza, mindenféle térben és időben ugráltam...(metró aluljáró, sztyeppe indiánokkal, valami vár romoknál, hullámvasúton, kínai templomnál, anyukámmal egy konyhában...elég sok helyen jártam), és számomra ismeretlen kinézetű emberekkel találkoztam, de voltak olyanok, akik nem úgy néztek ki, mint azok az emberek, akik nagyon fontosak számomra az életben, mégis tudtam, hogy Ők azok. Például Anyukám sem úgy nézett ki, mint most, de tudtam/éreztem legbelül, hogy Ő az (és ezekkel az emberekkel "beszélgettem" is).

Feltehettem kérdéseket Nekik, amik a múltban történő eseményekre vonatkoztak, és nem kaptam rájuk választ, de volt, akinek csak köszöntem!

Egyre kellett figyelni, hogy senkit nem szabad megbántani!

Pedig pont a metróban egy vad idegen lehülyézett (nem is szóltam hozzá), és az "irányító" azt mondta, nehogy visszahülyézzem xD Menjek tovább :)

Egészen a "halálomig" kellett elmenni (6 órás utazás volt).

Egy momentum elméletben mindenkinél hasonló: hogy bemegy egy helyre, ahol talál egy ládikó félét, és ha azt kinyitja, "megtalálja az őt vezető szimbólumot". Ez azért furcsa, mert akik utaztak már, azok nekem szintén leírták, hogy jártak egy ilyen helyen, és nekik is megjelent.

Az én halálom nyugis volt: már elég öreg voltam, és egy ember főzött bent a konyhában (párom),egy gyerek meg rohangált körülötte (unoka lehetett), én meg kint ültem a napsütésben a verandán. Éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok. Hátrafordultam, rám mosolyogtak, én pedig hátradőltem , és elaludtam.

Egy biztos: ez az élményem egy igazi érzelmi hullámvasút volt (jól ki is pihentem magam közben fizikailag, mintha aludtam volna)- volt, hogy röhögtem, volt, hogy egyik percről a másikra sírtam, hol nyugalmat éreztem, hol félelmet...Érdekes volt. És tanúságos is: hogy ennyi megválaszolatlan kérdésre "hirtelen" kapok válaszokat, és el is tudom fogadni őket (összeáll a múlt képeiből a jelen).

Ezt nézd meg!

http://www.youtube.com/watch?v=WBbLsfFS9wo&list=WL50922C10AD..