Másnak is van negatív tapasztalata a vonzás törvényével?

Az előttem íróval (09:00) részben egyet értek.

Valóban az agykontrollnak van egy pénzlehúzó része.

Komolyan azt hitetik el az emberrel, hogy ettől majd befelé fog nőni a körmük és puszta agykontrollal eltűnik a hájuk, megnő a mellük, eltűnnek a ráncaik és kedvükre formálják magukat.

Pedig az agykontrollnak nem ez a lényege.

A hadi harcászatban speciel oktatják az agykontrollt.

De csak azért, hogy a katona ellenállóbb legyen a környezetével szemben:

Jobban tűrje a fájdalmat, krízis helyzetben szabályozza a szív ritmusát, extrém körülményeknél alkalmazkodni tudjon.

Gyakorlatilag úgy is nevezik ön Kontról vagy meditáció. mást nem lehet vele elérni.

A vonzás törvényével nekem csak annyi a véleményem, hogy bármire rá lehet fogni.

Nekem 6 éven keresztül, elég nagy sikereket értem el a munka frontján.

És mikor már a csúcsra léphettem volna, megszűnt az állásom és 2évig csak szívtam.

Most újra felfele lendül a görbém.

De az helyett, hogy ilyen dolgokra fognám, mint a vonzás törvénye, inkább megpróbálok újra sikereket elérni az életben.

Nem állítom, hogy nem létezik.

Csak nem hiszem, hogy önmagában bármit is megoldana, ha kifejezetten e szerint határozná meg valaki az életét.

Nekem vannak rossz tapasztalataim ezzel kapcsolatban.

Nincs jó családom, és ez nagyon enyhe kifejezés.

Mindenről lebeszéltek mindig, mindenért kritizáltak, ha akartam valamit, akkor jött a szokásos szöveg, hogy "Minek csinálod, úgysem sikerül, értelmetlen dolog, időpocsékolás" stb...

Legfőképp az egyetemre mondták ezt, mert nálunk maximum az érettségi a "megengedett", mindenkit lebeszélnek a felsőoktatásról.

Én kerestem meg a magam pénzét az egyetem alatt, mégis folyton piszkáltak.

Ugyanez volt, amikor elkezdtem tornázni, hogy csinosabb legyek, vagy máshogy kezdtem öltözni. Anyám kiszekált a világból.

Az ő szempontjából, és az összes nagynéni szempontjából nekem max. csak egy érettségim lehetne, és valami uncsi, lélekölő munkát végezhetnék.

Nagyon bántott ez a dolog, szerettem az egyetemet, és mellette a munkámat is, és be is akartam bizonyítani, hogy nem igaz, amit állítanak.

Azt olvastam, hogy mindent mi magunk "vonzunk be", úgy gondoltam tehát, hogy, ha én vagyok a hibás, hogy így bánnak velem.

Mindent megtettem a családomért, szó szerint mindent, hogy változzon a kapcsolat, mert nem akartam az lenni, aki "bevonzza" a rosszat.

Egy jó kapcsolatot akartam velük.

De már annyira rápörögtem erre, hogy jó legyen a kapcsolatunk, hogy magamat hibáztattam akkor is, ha anyám minősíthetetlenül beszélt velem, vagy elkérte az összes pénzemet, és nem adta vissza. Ha kértem, akkor pedig üvöltve "szemétnek" nevezett. Úgy gondoltam, én "vonzom" be ezt a viselkedését.

Már majdnem beleőrültem a bűntudatba, hogy hogyan kellene még pozitívabbnak lennem velük kapcsolatban.

Aztán egy kollégám, aki pszichológus megkérdezte, hogy mi a bajom, miért vagyok olyan fáradt, és szomorú.

Én meg elmondtam.

És ő erre azt mondta, hogy nem kell gyötörni magam, mert ezt nem én "vonzom be", nem az én hibám, hogy ilyen a családom, és, ha megfeszülök sem fognak változni, mert ŐK nem akarják, hogy ez változzon.

Mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről.

Hogy nem én vonzom ezt be, nem az én hibám, nem attól van, hogy nem vagyok elég "pozitív".

Ez az ő felelősségük, nem az enyém!

És ez egy nagyon felszabadító érzés volt.

Tehát én azt mondom, hogy vannak rajtunk kívülálló dolgok, nem mindent mi vonzunk magunkhoz.

Tehát, ha rossz történik, akkor nem minden esetben kell bűntudatosnak lennünk, mert van, amin nem áll hatalmunkban változtatni.

Én már majd beleőrültem ebbe a "Gondolkodj pozitívan" dologba!

Illetve a bűntudatba, hogy nem sikerül változtatnom.

13:30-as válaszolóval értek egyet.

Kiegészíteném annyival, hogy alapból hajlamos vagyok a depresszióra, pánikbeteg vagyok, és amikor elkezdtem ezt a pozitív gondolkodás őrületet, még azért is lehordtam magamat, amiért mondjuk az előző pillanatban ideges lettem, mert pl melléöntöttem a teát. Minden kis piti dologért, pillanatért, amikor nem gondolkodtam pozitívan(és ilyen, hogy én pozitívan gondolkodok az 1nap 1x ha előfordul) lehordtam magam, bűntudatom lett, és nekem is előjött a "Mindenért én vagyok a hibás, egy vödör sz*rt sem érek" érzés.

Még jobban tönkretett, szóval elítélem teljes egészében az Agykontrollal együtt.