Figyelem, "asztrálutasok"! Milyen érzés a testen kívüli élmény?

Kedves kérdező!

Szeretném megosztani veled / veletek a első lépéseimet az asztrálutazás területén.

Kb 4-5 éve került egy könyv a kezembe amely ezt a témát boncolgatt s mivel már előtte jó néhány évvel elkezdtem foglalkoni a mágával spiritizmussal és a parapszihológiával valamint megtanultam meditálni elhaároztam hogy ebbe is belevetem magam s kipróbálom milyen érzés is lehet.

körülblül 3 hóapig készültem rá napi egyszeri meditációval hogy kigyakoroljam és az akori tehnikáimhoz idomítsam az újonnan szerzett elméleti tudást majd szép lassan megpróbáltam elérni hogy elhagyjam a testem és asztrálutazáson vegyek részt.

Minden nagyon jól ment s nem volt benne semmi rémisztő. Természetesen volt egyfajta bizonytaléanság és pánikérzés az elején de három négy alkalom után ezeket is könnyebb volt átvészelni.

Körülbelűl háromszor vagy négyszer jártam az asztrálvilágban s azt kell mondjam hogy nagyon felszabadító érzés volt. Teljesen más mint a fizikai sík. Nem köt a gravitáció és a távolság, az térben pedig egyszerre testesülnek meg a jelen a múlt és a jövő tárgyai. ( épületek főleg mivel ezek állnak egyhelyben elég hosszú ideig hogy tartós nyomot hagyjanak).

Egyre jobban izgatot a "másik világ". Először csak a saját szobámban néztem körül majd a ázban, mikkor már biztos vltam a szobámban és így tovább. De elkövettem azt hibát hogy túl bayot akartam és úgygondoltam látogatást teszek a Marson. Akkor tájt röppentek felm indenféle hírek ott lévő lényekről épületekről és gondoltam megnézem magamanak a dolgot.

ELég nagy hiba volt! Rendben is ment minden addig míg odaértem körbenéztem azt hogy mit láttam most nem írom le mert nem trtozik szorosana kérdéshez, minden esetre mint minden világot az asztrált is lakják olya lények amelyek nem a jómodorukról híresek. Mikor az ürt szemléltem különös alakzatok kezdtek el felém hömpölyögni és mind jobban mélyebbre próbáltak rángatni az asztrál világban. Egyre jobban távolodtam el és az volt a szerencsém hogy a pánik azonnal visszatérített a testembe. Na utána körülbelűl megtudtam hogy mi az a megörülés szélén állni. mikor elveszted a valóságot és szédülsz és nincs biztos pont az elmédben. Nem kívánom senkinek azt a traumát és félelmet mikor az jár a fejedben hogy megőrültél e.

Az eset után körülbelül 3 hónapig nem voltam teljesen egész. Volt egyfajta magmba fordulás és feldolgozási folyamat amíg megemésztettem a történteke. Ilyne esetben a legjobb kicsit töprengeni az eseményeken és utána elmenni társaságba hogy lnyugodjon az ember és visszatérjen a rendes kerékvágásba.

A mai napig nem mentem vissza az asztrálvilágba és mindig elfog némi szorngás ha erre az eetre gondolok.

Szóval csak azt tudom mondani hogy nagyon különleges hely de nem kevésbé veszélyes s ha minden áron oda akarsz menni keress egy tapsztalt vezetőt egyedül ne próbálkozz mert nagyon megjárhatja az ember.

engem mindig is érdekelt a dolog, de meditációval nem tudtam elérni. egy ismerősömnek viszont összejött, idézem: egyszer halósgombával sikerült...nagyon érdekes volt, olyan volt, mintha lebegnék, pedig az ágyamban feküdtem. klassz volt, közben kékes virágszerű mintákat láttam...aztán eltávolodtam a testemtől, de volt egy fényfonal, ami összekötött vele. ilyen aranyszínű volt. mivel éjjel volt, látni nem láttam konkrétan a testem felülről, csak a körvonalát...de főleg felfele néztem.

kiszálltam egészen a felhőkhöz, és végig összetartott az arany fonal a testemmel. elhagytam a földet, csak akkor fura fekete foltokat láttam, és ettől rossz érzésem lett.

féltem a fekete foltoktól. teljesen hirtelen visszaléptem a testembe. vlsz akkor szálltam le a gombáról.