Agykontrollhoz kell pozitív gondolkodás. Hogyan csináljam, ha a munkahelyen csak a rosszat, a nyavalygást hallom egész nap?

Nem foglalkozom vele, csak annyira jutott eszembe, hogy feltegyem ide a kérdést.

Amúgy rosszul érzem magam a munkatársaim körében, mert ők teljesen átlagemberek és nem sok közös érdeklődési köreink vannak. Házi meló, sztárok élete, tv műsorok, ennyi az életük. Lány vagyok és már rosszul vagyok ennyi nő között, idegesítenek. Pár hete nem igen beszélgetek, ezért azt hiszik, nem érdekel semmi. Én is álljak neki nyavalyogni velük? Erre meg nekem szóltak be, hogy az otthoni problémáimat ne vigyem be a munkahelyre. Senkinek semmit nem mondtam, mutattam, hogy bajom lett volna.

Hogyan lehet ilyen rossz körülmények között pozitívan gondolkodni?

Itthon oké a dolog, de bent rosszul vagyok már. Amire hazaérek nem fizikailag, hanem idegileg elfáradok. Néha beszélgetnék valakivel, mert 8 órában nem a legjobb kussban lenni. A főzés témával nincs bajom, mert én is főzök, de már unalmas erről beszélni. Volt, hogy ezer bajom volt, bent próbáltam elfelejteni a gondjaimat, erre meg valaki felidegesített, mert nem ugrottam a szavára és nem azt válaszoltam neki, amit elvárt. Legyek csicska és akkor oké lesz minden? Inkább nem! Ott tartok, hogy lassan a diliházba megyek. Ha elmennék egy normális dokihoz (ha lenne normálisra pénz), elmondanám neki, hogyan dolgozom, akkor javasolná, hogy keressek másikat. Nem valami könnyű. Itt biztos a melóm, de rossz. Ha elkerülnék máshova, lehet, hogy az első leépítésnél én is mennék... Albérletben lakom, nem sok lehetőségem van így, minden segítség nélkül, egyedül. Ha anyucinál laknék, már régen otthagytam volna az egészet és kerestem volna mást, esetleg tanultam volna valamit az érettségi mellé.

Már sokszor Xanaxot szedek bent, ha felidegesítenek.