A spermában tényleg erő van, és nem szabad, illetve nem tanácsos elveszíteni, így a maszturbáció sem jó, illetve tanácsos? Minden esetben?

https://www.youtube.com/watch?v=ksvaSnjPDLs

Olvastam, hogy több vallás szerint a maszturbáció, a megszakításos szex, anális szex, tehát a sperma elveszésével (nem a női testbe kerülésével) járó fajtái a szexnek nem ajánlottak, vagy akár tiltottak, mivel erőt tulajdonítanak neki, ami sok szempontból előnyös, építi az ember életét. A szerzetesek, illetve hasonló irányzatok számára pont ezért előírás a cölibátus. A buddhizmusról hallottam, hogy általánosan energiát tulajdonít neki, a taoizmusról, hogy csí-t, vagyis életerőt, és a hinduizmusban is vannak hasonló tanok. De nem csak a keleti vallásokról hallottam, hanem például a judaizmusról (kabbala), iszlámról (szúfizmus), kereszténységről (keresztény misztika, spiritualitás, illetve ezoterikus kereszténység), valamint filozófiai tanokról is.

Ha jól tudom, ez azért van így, mert a spermának eleve akkora energiája (ahogy a női méhnek is), hogy életet tud létrehozni.

Ezenkívül azt is hallottam, hogy például az önkielégítés az egót, az önzőséget erősíti, így például ebből a szempontból is vet fel problémákat.

Ez tényleg így van? Tényleg spirituálisan van benne valami? Van olyan módszer, amivel mégsem kellene lemondani például a maszturbációról, hanem lehetne úgy gyakorolni, hogy az előrevezető, jó, élvezetes legyen, ugyanakkor ne az egót erősítse? Ezt hogyan kell csinálni? Mert olyanról is hallottam, hogy lehet ezt így is csinálni itt, az interneten egy magyar nyelvű videóban. ( https://www.youtube.com/watch?v=UsXpSwcB7-s ) De olvastam, hogy régen voltak olyan irányzatok is, amelyek kimondottan teremtő erőt tulajdonítottak a maszturbációnak is.

Akkor most ezt hogy kellene helyesen értelmezni? Mi a helyes, illetve mi a helytelen?