Gondolati üzenetküldés? Hogy vegyem rá, hogy akarja a babát?

Az nem elég jel neki, hogy védekezés mellett lettél terhes, komolyan??

Másrészt nem akarlak elszomorítani, de biztos ő az ideális apajelölt? Már csak azért is, mert abba nem gondol bele, hogy csak azért hogy síelgessetek kicsit, most rá akar venni egy ab-ra, hogy utána legyél terhes, és ez mennyire megviselné a testedet? (A lelkedről nem is beszélve.) Én nem akarnék szülni ilyen embernek SOHA.

Három lehetőséged van: az egyik hogy megtartod a babát és utána váltok el, egyedül neveled fel. A másik, hogy nem tartod meg és utána váltok el.

A harmadik lehetőséged: elmentek egy párterápiára és talán (de nem biztos) tud nektek segíteni, hogy helyrehozzátok ami már régesrég elromlott ebben a kapcsolatban (mert ez az igazság, ti leginkább már csak megszokásból vagytok együtt). Olyan terp-hoz menj aki egyben pszichológus is, dönteni nem fog helyetted (megtartani v. elvetetni a kicsit), de segíteni fog hogy a legjobb döntést meghozd. Sok sikert!

Ha akar gyereket akkor örülni fog a pozitív tesztnek.

Ha nem akkor otthahynam.

Akár gyerekkel akár gyerek nélkül.

Mert van olyan, hogy nagyon jó ember jó házasság, de nem közösek a célok.

Na és az nekem fontosabb, hiszen ez az én életem.

Bocs most olvasom vissza.

Már tudja, és úgy akar abortuszt?

Akkor semmi keresni valója nem lenne mellettem.

Ő élni akar nem pedig családot, gyereket pátyolgatni.

Nem akarom megbántani az érzéseidet, de nem vagy kicsit naiv, ha elhiszed, hogy egy férfi, aki valóban akar gyereket, a 34 éves feleségét - akit elvileg szeret - abortuszra akarja rávenni olyan indokkal, hogy még síelhetnének egy jót, meg nyaralhatnának egyet?

Leírtad, hogy már most azt érzed - szerintem teljesen jogosan, érthető módon - hogy látni sem bírod ezek után.

Gondold végig, hogy ha a saját érzéseiddel, saját vágyaiddal szembemenve azt a döntést hozod meg a benned megfogant életről, amit ő most szeretne - mit fogsz a férjed iránt érzeni akkor, amikor úgy éled mellette az életedet, hogy feltörnek benned az érzések, az, hogy mi lehetett volna, az hogy mit veszítettél, vagy rád törnek a gondolatok, hogy mostanában születne meg a kislányom vagy kisfiam ... most lenne az első születésnapja ..... most menne oviba ... iskolába ...

Nem beszélve arról, hogy mit fogsz a férjed iránt érezni, fogod-e valaha tiszta szívből szeretni, ha netalán évekig, vagy ne adj isten soha többé nem fogan meg gyermeketek, és utólag azzal szembesülsz, hogy egy életre mondtál le az anyaságról abból a célból, hogy neki legyen még egy gondtalan, gyermek-mentes éve.

Szerintem tedd mérlegre a kettőt: azt, hogy ha valóban igazat mond, és egy év múlva már örülne egy gyereknek (ami számomra nem igazán hihető annak a fényében, amit most tesz, de a Te élsz vele, Te tudod jobban) - szóval tedd mérlegre, hogy ő mit nyer azzal az egy évvel, és Te potenciálisan mit veszíthetsz, illetve mit fog elveszni a kapcsolatotokból, függetlenül attól, hogy születik-e valaha másik gyereketek.

Ha ilyen helyzetben lennék, én agykontroll, gondolati üzenetküldés és egyéb indirekt módszerek helyett igyekeznék a férjemmel őszintén, nyugodt körülmények között, érzelmi zsarolás és manipuláció nélkül beszélni az érzéseimről, arról, hogy miért szeretném megszülni a megfogant gyermekünket, és megpróbálnék vele közösen rájönni, hogy mi az, amitől hirtelen bepánikolt, vagy mi az, ami valójában azt mondja benne, hogy a kapcsolatunk 7 év után, stabil anyagi körülmények és az életkorunk ellenére sem alkalmas arra, hogy igent mondjunk a családalapításra.

Már csak azért is megtenném, mert én nem tudnék abban hinni, hogy amitől most - akár tudatosan, akár tudat alatt - fél, amit most hárít, amiben most nem őszinte hozzám, és jó eséllyel saját magához sem, azt megoldódik akár egy, akár több éven belül önmagától.

Aztán ha ő hajthatatlan, akkor meghoznám azt a döntést, ami felé a saját érzéseim vinnének.

Ezotéria helyett párterápiat javasolnék. Mediátort erdemes lenne bevonni. Egy kívűlálló harmadik fél teljesen máshogy látja a kapcsolatot, mint a venne élók, és láthat olyan kiutat, amit ti nem.

Sajnálom kérdező, de én is úgy latom, mint sokan itt: ha a férjed egy jó nyaralasra/sielésre hivatkozva akar abortuszra küldeni, akkor ő valójában sose akart gyereket, csak nem vallott neked színt.

Azzal is számolnod kell, hogy ketyeg az időd: 34 évesen lehet, hogy ez az utolsó terhességed, bem biztos, hogy ennyi idősen egy AB után megint sikerülni fog a teherbeesés. (Szerintem a férjed direkt húzza az időd).

Én úgy látom, bármi is legyen a vége, meg fogja viselbi a házasságotokat: ha megszületik a gyerek, és a férjed nem akarja, az is hatalmas lelki terhet rak a kapcsolatotokra. Ha AB lenne, én az írasod alapján úgy látom, hogy azt se magadnak, se neki nem tudnád megbocsátani, ami szomtén hatalmas lelkiteher a kapcsolatra. Nem biztos, hogy bármelyik kimenetelt túléli a házasságod. Én ezert is javasolnék mindenképp párterápiát még a döntés meghozatala előtt.

Es a ferjed tisztaban van vele, hogy neked ez mennyire faj?

Nehezen tudom elhinni, hogy egy 40 fele kozeledo ferfi, azt hiszi, hogy ha rabirja a 34 eves nejet egy abortuszra, akkor a kedves felesege boldogan fog vele sielgetni. Gondolom nem olyan nyaralasra vagyik, ami alatt siro gorcsod van, mert az ara egy magzat halala volt. Vagy ennyire nem kepes elorevetiteni a dontesei kovetkezmenyeit? O nem fel attol, hogy tonkremegy a kapcsolat?

Elkepzelhetetlen nekem, hogy ha ez igaz, akkor ez egy "szuper" kapcsolat.