Étteremben milyen nem oda illő viselkedést láttál már?

Állandó klasszikus a hangos telefonálás engem piszkosul tud idegesíteni. Van egy kultúrkör aki még kihangosítóra is rakja a telefont, hogy másik felet is halhassuk. Tudom végtelen empátiaval kellene lenni mindki iránt is. Viszont a síró, hisztiző hangosank ordító gyerekektől egy normális étteremben a hideg frász kerülget. Egy gyorskajás helyen valamiért nem zavar, nem értem miért. A másik a kutyások akik mindig behozzák a kutyát télen is. Értem, hogy a te fejedben az a gyereked. Attól a többieknek egy kutya aminek szaga van és szál a szőre. Tudom te nem érzed (mivel 0-24 szagolod).

Viszont mindenek az alja a aki melletted rágyújtanak a teraszon miközben eszel. Ideje már nem is megyek olyan helyre ahol a teraszon az étkezés közben passzív dohányoznom kell.

5 év alatti gyerek elegáns étteremben. Ennyi idős gyereket tök felesleges vinni, pénzkidobás is, mert a kaját élvezni még nem fogja, de hangos, gusztustalan és kb 15 perc alatt elunja magát.

Érdemes kicsit lazább helyeken elkezeni a gyerek szocializálását, ahol van is gyerek menü, meg nem is baj, ha belegyúrja a sütőtök pürét az etetőszékbe, aztán ha már szépen tud késsel villával, mehet a kicsit flancosabb.

Amikor valaki attól érzi magát uraságnak, hogy egrecíroztatja a személyzetet, pózol, olyan kifejezéseket használ amiket nem ért.

Ezzel pont azt mutatja ki, hogy nem érzi magád odaillőnek, szorong, kisebbségi komplexusa van.

Amikor egy nagyobb csoport nem béreli ki a helyet, de úgy viselkedik, mintha az összes többi vendég az ő nappalijukba toppant be kéretlenül.

Amikor valaki hangosan részeg, áldomásozik.

Amikor egy pár kicsit túlságosan is szereti egymást. Asztal alatt lábbal tapogatni egymást, hosszan smárolni, flörtölni már sok.

Túl hangos beszéd, virnyogás. Nem akarja mindenki tudni, hogy neked mi van az életeddel. Sajnos sok ember nem tud normálisan beszélgetést folytatni nyilvános helyen. Azt hiszik, hogy mindenki őket figyeli, pedig ha tudnák mennyire leszarja őket az emberiség másik fele.

A másik dolog, a gúnyos pincér. Én nem tudom miért, de rendszeresen veszem észre a gúnyosan mosolygó felszolgálókat. Olyan rossz, mert nem tudom miért néz gúnyosan, miért mosolyog olyan gonoszul. Mintha gond lenne, hogy ott vagyunk. Minek mentünk, “na gyorsan rendeljél, kapkodd magad és haladjál te kretén” gondolat látszódik az arcán a pincérnek.

Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, de biztos más is tapasztalta.

Egyszer a követkrző beszélgetés zajlott le köztem és az egyik pincér között:

Én: Viszont látásra!

Pincér: Fizetni ki fog?

Én: Mit is? Két és fél óra alatt a rendelésfelvételig nem jutottunk el.

Más: Néhányan elmentünk vacsorázni. Egyikünk olyan jókedvre derült (berúgott), hogy kitessékeltek minket.