Bunko pincerek..hogy kezelitek? Van törtenetetek?
Van a közelemben egy Thai Etterem. Nagyon szeretem evek ota oda jarok regebben majdnem napi szinten ott ebedeltem vagy vacsoraztam - amiota az arak kicsit dragabbak azert nem minden nap de olyan heti 4-szer meg odajarok.
Mar nevre ismernek ismerek par pincert tudjak mit eszek hogyan szeretem.
VISZONT van egy pincerno...kiraz a hideg ha meglatom csak amikor belepek.
Undorral nez az emberre, kb nekem kell elnezest kernem hogy beleptem es leülök. direkt sokaig var amig hozza az etlapot, sokszor ott a baratja vagy valakie akivel beszelget es nem veszi fel a rendelest.
flegman oda lep, idegesiti minden amit kerdezek mondok.
nagy mu cicik, felfujt szaj, hosszu szoke haj, xxl mukormok - ilyen stilusu leanyzo...amivel semmi baj nem lenne de ilyen stilussal ez parositva...en ertem hogy rossz a fizu talan de ezt miert kell a vendegen ereztetni?
nem egyszer volt hogy nekem is stresszes rossz napom volt orultem hogy bemegyek egy jot enni meglattam o van bennt...inkabb tovabb mentem.
hogy kezelitek az ilyet?
korban kb o is 30 mint en, enis no vagyok..nem erzem ugy hogy be kellene szolnom neki illetve kotekedhetnek vele...de azert megis nemtudom..ti mit csinalnatok illetve van törtenetetek pincerrol aki tenyleg nagyon gazul viselkedett?
"valakie"
Én hoznám neked tálcán a Magyar helyesírás szabályait.
Utoljára covid előtt jártunk étteremben, de soha nem volt részem bunkó pincérekben. Sőt! Volt olyan hely, ahol törzsvendégek voltunk, azóta már az étterem sincs meg, de a pincérsrác a mai napig a baráti körünk tagja.
Lehet, hogy azóta változott a világ és ez a pincéreken mutatkozik meg, de ehhez szerencsére nem tudok hozzászólni.
Ritkán találkozok tahó pincérrel, a legutóbbi eset maradt meg. Igaz csoporttal voltunk (kb 40-50 felnőtt, nagyrésze külföldi, angol-németül tudó).
Családias kis csárdának tűnt, a kaja is jó volt, de a pincéreknek nem tetszettez a "menzásztatás", holott amúgy szerintem semmilyen csoportkedvezményt nem kaptunk, tehát mindenért teljes árat fizettünk (mintha 2-4-esével ültünk volna be), és nem egy félrészeg leánybúcsús csapatról volt szó, tanulmányi kirándulás volt. Na mindegy.
Volt 3 kaja lehetőség, előre le kellett adni a rendelést, mivel kötött program volt, nem értünk volna rá ott helyben étlapozni és rendelgetni. Kiosztották a kaját mindenkinek, aztán jópár embernek nem jutott. Szóltunk, "ami meg volt rendelve, azt mi mind kivittük, ha valaki kér még rendeljen, de az időbe fog kerülni" - mindezt nem a legkedvesebb stílusban. Persze, hogy lett utólag még rendelve, hiszen egész napos program, mindenki úgy számolt, hogy enni fog. Elég hamar elkészült szerencsére, nem a konyhával volt a baj.
Mivel vegyesen voltak angol és magyar nyelvű asztalok, így nehéz dolguk volt, de amikor magyarul beszélgetünk, majd odajön "Drink? Getränke?"-lni, szólunk, hogy "Nem, köszönjük.", és eljátszuk ezt háromszor... Hát nem a profizmus magasiskolája. Ez volt mikor kihozta a másik tányért annak, aki utólag rendelt, meg amikor fizetni kellett. (Asztalonként fizettünk, hogy ezzel "segítsük" a haladást, mind az ő, mind a mi részünkről.)
Nem kellett kapkodni, nem egyedül volt, mégis látni lehetett rajta, hogy ha nem is a munkáját, de ezt a csapatot most rühelli. Pedig egy forgalmasabb vasárnap délután rosszabb tud lenni ennél, vagy egy nagyobb rendezvény. Én lehet megbolondultam volna, de aki nap mint nap pincérkedik, annak ez nem szabadott volna, hogy kihívás legyen, sőt nem is a pincérkedéssel volt a probléma, hanem az emberségével.
Az csak hab a tortán, hogy a vegán opcióban tejszínes mártás volt... :D Mindegy, legalább próbálkoztak, mert választékos opciók voltak, az ételek pedig nagyon finomak, de ez a kiszolgálás sajnos negatív irányba terelte az összbenyomást.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!