Mi volt a legvidámabb és mi volt a legrosszabb étteremben megélt élményed?

Mindkettő Indiában esett meg velem.

Legvidámabb: kérdeztem a pincért, van-e padlizsonos curry-jük. Azt mondta, hogy nincs az étlapon, de elküldenek valakit a piacra érte, és megcsinálják. Fél óra múlva ott gőzölgött a tányéromon.

Legrosszabb: a fejemre esett egy csótány, miközben ettem - ez egy másik étteremben volt kint.

Legvidámabb: van egy kedvenc éttermem, akiknek adtam egy dedikált példányt a könyvemből és mikrofonon keresztül is megköszönték.

Legviccesebb: az egyik, hogy Spanyolországban alig költöttem valamit, szóval maradt egy csomó költőpénzem, ezért rendeltem rákot. Miutan megpucoltam, maradt néhany radír méretű ehető rák a tányéron. Megettem és utána rendeltem egy hamburgert, hogy jól is lakjak. :D

Legkellemetlenebb: Pont ma történt. Egy csomót vártam a hekkemre (de, ahogy lattam, mindenki egy csomót várt). Megettem és utána émelyegtem. Utána hazamentem. Pár óra múlva rohantam a wcre.

Szerinten 1. egy darabig nem eszek ott 2. hekket se eszek egy darabig. :D

Legvidámabb: rendeltünk 1-1 burgert a tesómmal. A tesómét kihozták, az enyémet nem, gondoltuk biztos várni kell. Eltelt fél óra, egy óra, semmi. Tesóm pont úgy ült, hogy belátott a látványkonyhára, mondta, hogy szerinte egyáltalán nem csinálnak semmit. Rákérdeztem a pincérnél, hogy mizu, persze elfelejtették a rendelésem. Nemsokára hozták is, és mondták, hogy a vendégük vagyok :)

Legviccesebb: szülinapoztunk a férjemmel a város legdrágább éttermében. Ő rendelt valami szószos tésztát. Mikor kihozták a kaját, elkezdtünk enni, megszólal: ebben nincsen tészta. Kifelejtetták a tésztát az egészből, pedig ez a ,,legelitebb" étterem itt :D Még csak elnézést sem kértek.

A legrosszabb nekem is csótányos téma volt. Egyetemi buli előtt beültünk a csoporttal enni egy pizzériába. Körben a falon ilyen lambéria jellegű fa burkolat volt, na az alól ide-oda rohangáltak a csótányok. Alig mertem elmenni pisilni, az lent volt ráadásul a pincehelyiségben. Be is zárták aztán az egészet, fujj.

Legjobb: végre eljutottunk abba az étterembe, ahová régóta szerettünk volna. A hely kb. 100 km-re van tőlünk, ezért akkor ültünk be, amikor a Balatonról jöttünk haza a barátainkkal (kb. félúton álltunk meg). Csodaszép volt a környezet, kedves volt a személyzet, és nagyon finomakat ettünk :)

Legrosszabb: na, az tényleg elég rémes. Régen volt, 13-14 éves voltam, és pizzázni mentünk a szüleimmel. Már induláskor szóltam, hogy nem érzem jól magam, de nem különösebben foglalkoztak vele 😕 Beültünk a pizzériába, egyre rosszabbul voltam, végül ki kellett rohannom a mosdóba, hányni. Mindenki úgy nézett, mint egy leprásra. Azóta is fóbiám van, hogy ez újra megtörténhet 😢

Legnagyobb csalódás: egy belföldi nyaralás alkalmával beültünk egy helyre. Hangulatos kis étterem volt, flegma pincérekkel. Italt nem olyat hozott amit kértem. Nem szívesen szóltam érte, nincs nagy jelentősége, de valamilyen házi szörpöt kértem, és bodzát hozott, amit sajnos nagyon nem szeretek. Finoman jeleztem neki, vérig volt sértve, állította, hogy én ezt kértem. (Az életben nem ittam meg a bodzaszörpöt, még véletlenül sem kérnék azt.) Nagy nehezen kihozta, amit kértem, a szemeit forgatva. Eközben megérkezett mellénk egy német család. Emberünket mintha kicserélték volna: gyönyörűen mosolyog, kedves, hízeleg. Még a durcás, oviskorú picilányhoz is külön odafordult és mézesmázas hangon kérdezte,'eeeetwaaas Ordnuuung?' Később még többször visszatértünk arra településre, de erre a helyre nem. Menjenek csak a külföldiek, a kedvesség úgyis csak nekik jár 😞

legvidámabb: minden alkalom amikor a nagy családdal ültünk be évi 1 alkalommal egy étterembe, mint egy ünnep vagy rituálé. minden évben ugynaazon a napon ugyanabba az étterembe. azóta sajnos széthullott a család az egyik nagyszülő halála óta (ő tartotta egyben a családot).

legrosszabb: ez egyben a legviccesebb is. Ipolytarnócon voltunk az ősmaradványokat megnézni, és a nap végén beültünk egy étteremben, ami furán kihalt volt. órákat vártunk a kajára, 4 pici gyerek is volt a társaságban, úgyhogy annyira nem volt vicces. de mikor végre kihozták a kaját, már annyira kész voltunk hogy csak röhögni tudtunk. volt aki nem azt kapta amit rendelt, a hal büdös volt, a pincérek meg úgy tettek mintha semmi baj nem lenne. a panaszkönyvet is csak vonakodva adták oda. nem is tudom hogy végül fizettünk-e, én a gyerekekkel voltam elfoglalva.

Nagyon jo elmenyem rengeteg van (szerencsere).

A legrosszabb:

-magyar wellness hotel etterme, az egesz hotel gyonyoru, elkepesztoen uj es modern, luxus mindenhol, viszont amikor beluptunk az etterembe, hemzsegtek a legyek!!! Hallgatnom kellett volna a megerzeseimre, nem nagyon volt gusztusom enni, de ugy voltam vele, egyszer elunk!

8-an ettunk, es mindannyian rosszul lettunk utana.

legvidámabb: Nem volt parkolóhely már az étteremnél, jött a tulaj hogy hazamegy a kocsival álljunk be a helyére, ő meg visszagyalogol, csak egy utcára lakik.

legrosszabb: győri cseh söröző-étterembe tértünk be zárás előtt 2 órával. közölték hogy nincs konyha, de azt úgy mintha a kutyájukkal beszélnének. Jó, mondtuk legyen, leültünk , igyunk 1-2 sört. Fél órát vártunk a pincérre, mire felvette a rendelést. Vártunk fél órát megint, nem hozták ki, szóltunk, megint kaptunk egy lecseszést, ekkor volt zárás előtt egy órával. Aztán jött a pincér hogy zárás előtt egy órával már nem szolgálnak fel italt sem.

Felálltunk hogy elmegyünk és ekkor jött a csattanó, a kijáratnál megállított minket a pultos hogy rendezzük a számlát. Ekkor mondtuk hogy nem fogyasztottunk semmit, majd elkezdett óbégatni hogy volt pofánk beülni oda hogy aztán meg ne fogyasszunk semmit.

Legvidámabb: Beültünk egy kellemes helyre, és melletnk ült egy hasonló koru fiatalokból álló társaság. Kb. ugyanannyian voltak mint mi. Annyi különbség volt, hogy külföldiek voltak, és nem igazán tudtak a pincérrel szót érteni: jó hangosan: "Mit akarnak enni?" végül segítettünk nekik tolmácsolni. Aztán igen nagy meglepetzésünkre amikor végeztünk és fizettünk volna közölte a pincér, hogy már a szomszéd asztal rendezte a számlánkat. Addigra ők elmentek. Kérdeztük a pincért, hogy mégis hogyan értett velük szót? Közölte: hát a mobiljukon megmutatták google fordítóval, hogy szeretnék kifezetni a mi számlánkat is.

Legrosszabb: irtózatosan éhesen egyhosszabb gyalogtúra után beestünk egy kis vidéki étterembe, plusz az eső is elkezdett szakadni. A pincér teljesen kedves volt, felvette a rendelést, kihozták az italt. Egyszer csak a konyha felöl egy hatalmas robaj hangzott rohant ki a teljes személyzet kiabálva, hogy fussunk mert berobbant az egyik tűzhely és ég már a fél konyha, és nem sikerült eloltaniuk. Aztán kimentünk vártunk, pár perc múlva érkeztek a tűzoltók. A legközelebbi másik étterem 10km-re. A másik hasonló szintén kellemetlen, szintén gyalogtura szintén sok-sok kilométer után, szintén nagyon éhesen. Beültünk pár perc múlva nagy rohangálás, jött a pincér, hogy nincs-e orvos a vendégek között, mert a szakács véletlenül levágta az ujját a húsvágó bárddal. És, hogy most egy darabig nem lesz konyha... Szerencsére itt a közelben volt egy másik étterem.