Hogyan csiráztassak búzát, ha nincs csiráztató edényem?

Befőttes üvegben:

[link]

Simán vizes vattában, alá vatta, fölé egy vékony réteg, és nedvesen tartani. Ha kicsírázott, akkor lehet"dugványozni ). A tejfölös vagy más kisebb pohár is teljesen jó rá.

Amúgy egy laposabb kisebb tálca is megtezi, ( régen ilyen volt a jégkocka tartó alu tálca ) és abból is lehet füvet nyírni ha kikelt.

egy befőttes üvegbe öntünk kb. 2-3 marék tönköly búzafű magot.

A poharat vagy az üveget feltöltjük vízzel úgy, hogy ellepje a magokat, majd még legalább 3 cm magasságú vízoszlopot rátöltünk. Erre azért van szükség, mert a vizet felvéve a magok megduzzadnak, és nem szabad, hogy ekkor szárazra kerüljenek. A lyukacsos tetőt ráhelyezve az edényt a szoba sötétebb részére helyezzük. Légmentesen lezárni nem szabad, akkor inkább hagyjuk nyitva a tetejét!

Csíráztatás lépései

A magokat 12 óra pihenés után vesszük elő ismét. Ekkorra már láthatóan duzzadtabbak lettek, nem úszkálnak a vízben, kitöltik a teret. A lyukacsos tetőt szűrőként használva egyszerűen lefordítjuk a poharat, és hagyjuk kifolyni a még benne lévő vizet. Ehhez a művelethez használható bármilyen konyhai szűrő, szita, de lehetőleg ne fémet válasszunk.

Ezután ismét teleengedjük a poharat friss vízzel, és átöblítjük a magokat. Kevergetni, nyomogatni nem szabad, mert a csírakezdemények könnyen megsérülnek. Az öblítést és a víz leöntését kétszer ismételjük meg. Ezután lefordítva az edényt hagyjuk, hogy a szűrőn át kicsuroghasson a víz. Ebben az állapotban tartjuk a következő 12 órán keresztül, vagy egy éjszaka alatt. Az előcsíráztató pohár lyukacsos tetejének van pereme, de ha befőttes üveget vagy más edényt használunk, akkor ügyelnünk kell arra, hogy ne zárjuk el a külvilágtól a lefordított edényt, szabadon ki tudjon csurogni a víz, és jusson elegendő levegő a magoknak. Ha a magok nem jutnak levegőhöz, akkor az a későbbiekben a penészedésükhöz fog vezetni.

Másnap reggel helyezzük át a magokat a csíráztató tálcába. A növesztő tálcába beletesszük a lyukacsos osztott tálcát, és vékonyan elterítünk rajta egy kis tőzeget, vagy humuszban gazdag, porhanyós erdei talajt.

(A virágüzletekben, kertészetekben, benzinkútnál sokfelé kapható virágföldeket ne ajánlom, mert tartalmazhatnak vegyszereket, termésnövelő műtrágyákat, vagy fertőző állati eredetű anyagokat.) A földön egyenletesen elterítjük a tönköly magokat úgy, hogy egymáshoz érjenek, sőt a sűrűbb fű érdekében 2 szem magasságba egymáson is lehetnek. Mikor ezzel végeztünk, akkor még egy vékony földréteget szórhatunk a tejére, éppen csak annyit, hogy a magokat nagyjából ellepje. Öntözzük meg a veteményt, de tegyük alá a tálcát, ami felfogja a vizet. Ezután fedjük le a veteményünket a barna sötétítő tálcával. Tartsuk mindig szobahőmérsékleten a veteményünket.

Csíráztató tálcaCsíráztató tálca hiányában hagyományos műanyag tálcákat, vagy például balkon virágláda alátétet is használhatunk, de ekkor legjobb egy lyukacsos, vagy kilyukasztott tálcába telepítenünk, és alá helyeznünk egy másikat, ami majd felfogja a vizet. Ha nem tud alul kifolyni a felesleges víz, akkor bepenészedhet a termésünk. Viszont az alsó tálcában lévő párolgó víz, és a lefedéshez használt tálca, vagy kartonpapír segítségével olyan páradús, meleg mikroklímát tudunk biztosítani, ami kedvez a csírázó növények gyors fejlődéséhez.

A továbbiakban már más dolgunk nincs is, mint gyönyörködni a gyorsan növekvő csírakezdeményekben, majd a fűben.

Naponta egyszer lehetőleg reggel öntözzük meg a veteményt kb. 2 dl vízzel, és hagyjuk, hogy a felesleg alul kicsurogjon. A második nap után levehetjük a sötétítő tálcát a tetejéről, hogy a növények fényhez jussanak, és szép zöldek legyenek.