Más bio-reform kajákon felnőttnek is iszonyatosan beteges a viszonya az édességekkel és snackekkel, illetve a hússal?

Nem.

Mondjuk mi nem azért nem kaptunk ilyeneket, mert egészségesen éltünk, hanem mert olyan csórók voltunk, hogy egy gyümölcsjoghurt is ünnepnek számított, nemhogy egy zacskó chips, üdítőt meg max. karácsonykor és húsvétkor láttam, de ettől függetlenül egyáltalán nem lettem ilyen, nem vagyok annyira édes szájú sem.

Én nem így nőttem fel, mint te. De nekem a fogyókúrák miatt van hasonló néha.

Olykor rámjön, hogy fogyózni kezdek, és megpróbálok életmódot váltani, a TÉNÉ szerint enni. Elsőnek mindig a zöld leveleseket adom fel, aztán a végén szép lassan ott kötök ki, hogy zabálom a péksütiket, instant rámeneket, csipszet, sütiket, és a gyümölcsre rá sem bírok nézni egy jó ideje. Ilyen eddig még nem volt, hogy megundorodjak a gyümölcstől, szóval most érzem, hogy nagyon nem jó erőltetni ezeket a dolgokat, mert a végén többet ártok magamnak.

Néha feldob az internet ilyen nagy fogyásokról szóló cikkeket, amikor elolvasom, rend szerint az illetőnek úgy sikerült leadni nagyon nagy súlyfeleslegeket, hogy miután már mindenféle kizárós fogyókúrás étrendet kipróbált, és zsákutca lett az eredmény, a végén valami nagyon megengedő étrenddel próbálkozott, és az vált be. Nekem is szerintem ez a sorsom.

Amúgy is az egész életemre jellemző hogy mindenben nagyon végletes vagyok, vagy teljes gőzerővel, megszállottan csinálok valamit, vagy egyáltalán nem.