Ti hogyan készítitek el a szójakockát úgy, hogy az egy gasztro-fan - ínyenc számára is érdekes, izgalmas és ízletes étel legyen?

Amúgy még kihagytam a felsorolásból a tofut. Ennek az egyik változata a Kínában népszerű, erjesztett "büdös tofu" (személyes kedvenc) amihez népi hagyomány köthető, ugyanúgy mint a japán nattóhoz (másik imádott nagykedvenc), a rothasztott-erjesztett szóbabhoz - aminél az erjesztés azért fontos, mert így a szójában lebomlanak azok a fehérjék, amiket amúgy az emberi szervezet nem tud megemészteni.

Szóval én szeretem a hagyományos szójababot és érdekel mindenféle és fajta étel, ami abból készül (és ami persze nem "élelmiszeripari laborokban előállított műanyag").

Köszi az eddigi válaszokat.

Igen, tudom hogy a szójakocka kb. olyan, mintha szivacsot enne az ember és azt próbálná ízesíteni, hogy ehető legyen.

De engem valamiért gyerekkorom óta érdekel a szójakocka. Sajnos már gyerekkorom óta nagy "zacskós leves fan" vagyok (egészséges életmód rulz) és kb. ugyanennyi idő óta érdekel a szójakocka is.

Ugyanis az általam kedvelt porlevesek "hústartalma" is kb. ebből készült, ráadásul még ott volt az a fasírtpor, amit gyerekként annyira imádtam: [link]

# 10

"A hús nyersen, önmagában is ehetö, fözés nélkül - nézz utána az eszkimók táplálkozásának -, a füszerezés sem szükséges, csak úgy jobban ízlik általában."

Igazad van, tisztelt 10-es válaszoló. A helyes nyomra az eszkimó név vezet, ez ugyanis „nyershúszabálót” jelent. Ez a gúnynév az inuitok szomszédságában élő Algonquin indiánoktól ered, és később ezt vették át az európai felfedezők is.

A nyers húsban elég sok C-vitamin található, amely a melegítés - főzés, sütés - hatására elbomlik. Miután az eszkimók egy része a húst még ma is főként nyersen fogyasztja, így megspórolhatják a zöldségeket.

Ennek az elméletnek az igazát kísérleti úton is bizonyították.

Vilhjalmur Stefansson antropológus, és egy kollégája orvosi felügyelet mellett különleges diétába kezdtek, melyben szinte kizárólag csak hús szerepelt.

A diétát egy éven keresztül folytatták, és valóban nem mutatkoztak rajtuk a skorbut jelei.

Az inuitok egészségét egy másik tápanyag, - a zsír, például a bálna - vagy fókazsír - túlzott élvezete fenyegeti. Amikor még buzgón vadásztak, ésszerű volt a zsírdús táplálkozás. Manapság azonban elsősorban időtöltésből vadásznak, így a zsír és a mozgáshiány túlsúlyhoz és szívpanaszokhoz vezet.

Ahogy az előttem levő válaszolók is írták: manapság már ingen kevés eszkimó (azaz inuit - ugyanis mi, fehéremberek ezt a népcsoportot ismerjük "eszkimókként") él olyan körülmények között, mint annó száz éve.

Sajnos őket is megfertőzte a "civilizáció", így elszoktak a régi életmódjuktól, a szervezetük pedig nem tudott teljes mértékben alkalmazkodni a "modern" emberi életmódhoz.