Ha tálaláskor kicsúszott a jenai a kezemből és ripityára tört, de a sült hús látszólag rendben van, ugye inkább ne együnk belőle?

Milyen hús, mennyit vesződtem vele...

Én várnék, míg lehűl, azután erős vízsugárral lemosnám, és egy megfelelő edényben újra megpirítanám kicsit, míg melegítem.

Szerintem a szemmel nem is észlelhető apró szilánk egyetlen alkalommal a szervezetbe jutva, nem tud kárt tenni.

Utálok ételt kidobni, utálom az elfecsérelt időt, álomba sírnán magam a jénaimért, - de még sem kockáztatnék. Egy miliméternyi szilánkdarabot sem akarok a testemben tudni.

Én kidobnám a húst és vigasztalnám magam egy nagy bögre jégkrémmel.

Én a nescafeval voltam így.

Hazavittem egy nagy 200 grammosat és hirtelenjében a hűtő tetejére tettem, mert felül volt a szatyorban, aztán kinyitottam a hűtőt, hogy berakjam a belevalókat, amit vásároltam, de a Nescafé lebukfencezett és ott volt egy csomóban kiszóródva, összetört az üvege.

Üres üvegem is volt és nagy volt a kísértés, hogy leszedjek a tetejéről, de az üvegszilánkok engem is riasztottak, inkább felsöpörtem az egészet, egye meg a fene, több is veszett Mohácsnál, pedig talán le is lehetett volna szűrni. de jobb, ha kidobja az ember az ilyesmit.

Ne sajnáld, hanem máskor vigyázz jobban, a kis bajból nem kell nagyot csinálni.

Én épp tegnap este ejtettem le egy üvegtányért. Látszólag nem hullott olyan sokfelé, nagy darabok voltak, alaposan felsöpörtem, majd még porszívóztam is.

még is utána szemet szúrtak bizonyos szögből még nagyon apró csillogások a talajon. Keletkeznek ilyenkor olyan apró törmelékek is, amit szinte észre sem venni de ezer felé szóródnak. Én a lemosást is feleslegesnek tartom, ezek az apró porszemnyi törmelékek szinte bele kapaszkodnak a hús rostjaiba. A konyhacsempéről is azért jött fel nehezen, mert nem fényes felületű, hanem raszteres.

Igen, ez a pszichológia nálam is bevált mikor kárba ment egy étel, hogy bosszúból vettem olyant még egyszer.

Épp ma "temettem" el fájó szívvel két szép pontyszeletet, mert elfelejtettem időben megenni. Szóval mielőbb begyógyítom a sebet azzal, hogy veszek újra, és azt megeszem.