Főzzek vagy ne főzzek?

Főzz és hallgasd meg a jótanácsokat, ha kéretlenek is. :)

Én is magamtól tanultam főzni és botrányos volt. Mai napig, így 25 év után is mindig meghallgatom a nálam jóval tapasztaltabbakat.

Én akkor főzőcskéztem, ha nem voltak otthon :) Olyan recepteket próbáltam ki, amiket otthon nem készítettek. Általában jó lett. Olyan sose volt, hogy ehetetlen lett volna. Úgyhogy nem piszkáltak és örültek, ha valami kajával várom őket haza.

Amikor elköltöztem, akkor többet főztem. Na akkor már volt olyan is, amit még én se szívesen ettem meg, annyira rossz lett :D De gyakorolni kell :)

Ha zavar, akkor hagyd a fenébe.

Én most kezdem igazán otthon érezni magam a konyháMban. Nálunk is ugyanezek mentek, a beleszólás, kivették a kezemből, stb.

Én egy év után eljutottam oda, hogy meg sem kérdeztem, mit kéne segíteni, úgysem volt jó semmi, amit csináltam.

Összekltöztem a párommal és imádok a konyhában lenni. Új ízek, kísérletezek (98%-ban tetszik neki), szenvedlyem a főzés :)

Én se tudok úgy dolgozni ha nézik és kommentálják úgyhogy nagyon megértem a problémád.

Különben nem is tartom jónak amit csinalnak, folyamatosan kontrollálnak. Az életben meg nem tanulsz főzni ha egyszer se csinálhatod magad, folyamatosan kuktamunkára vagy kényszerítve. A főzni tanulásba bizony elrontott ételek is beletartoznak. Próbáld konkrétan megkérni nagymamád h most egyedül szeretnél főzni nem a többiekkel, ez igazán méltányolható kérés vagy főzz akkor mikor nincs ott senki (ha van ilyen)

és semmi baj nem lesz abból ha egy-két évig még nem főzöl.

Én sem szeretem, ha bent vannak, főleg, ha épp rosszul fordul meg a palacsinta. Úgy üvöltöttem, ha be akartak jönni segíteni, hogy meggondolták magukat. Én pedig nyugiban szépen megoldottam :)

Az én személyiségemmel inkább ne főzz nem egyedül. Én se bírnám sztoikusan kezelni mások zavarásait, ideges lennék, pedig nekem a főzés nyugis hobbi (jó, a kezdő palacsintasütésemben volt izgalom, de csak röviden, annyi belefért :P).

Ha valamiben segítség kell, szólok, kérdezek, amúgy nem.

Rossz irányból közelíted meg a problémát.

Ne várd meg míg beleszólnak, te kérdezz!

Csináltass vele olyant amit te nem szeretsz – Mama pucold már meg ezt a fokhagymát légyszi :D

Kotyogj bele a beszélgetésükbe.

Hallgass hangosan zenét, mondván ez téged inspirál.

Te irányíts, így nem tudnak téged irányítani , foglald el őket,így nem tudnak téged figyelni.

Én sem szeretem,ha valaki a hátam mögött áll és figyel,de ha észreveszem, mindjárt adok valami feladatot. ( Látom ráérsz, pucold már meg ezt a krumplit.vagy Összevágnád apróra a vöröshagymát?) Az esetek túlnyomó többségében kiderül,hogy az illető családtagnak halaszthatatlan dolga van a konyhán kívül, ha pedig éppen ráér, már nem is tud velem foglalkozni.

Ha feladatot adsz a mamának (krumplipucolás, hagymavágás .. stb )attól inkább még "vérszemet" kap, és az lesz a szilárd meggyőződése, hogy nélkülözhetetlen a konyhában.

Én a helyedben egy ideig hanyagolnám a konyhát, és , ha rákérdeznek a nagyik, hogy miért, akkor mondd meg nekik, hogy nem szeretsz aktív szereplőkkel együtt főzni.

Szeretnéd a sütés-főzés terén kipróbálni magad, lehetőleg egyedül.

Mellesleg a nagymamai tanácsok nem ártalmasak, akár hasznunkra is lehetnek, csak hát mindennek meg van a határa, és ez a határvonal (nevezzük türelmi szálnak )mindegyikőnknél más.Mindenkinél máskor szakad el az a bizonyos cérna.

Kitartást, és azért végleg ne add fel a főzési ambícióidat:)