Mi az alapvető különbség a kenyér és a kalács között?

Ja, megint gyorsan olvastam el és sietve is válaszoltam, szóval pontosítanék megint: nem feltétlenül szükséges külön belerakni kovászt, hiszen a víz meg a liszt automatikusan erjedésnek indul, ha hagyjuk állni kicsit, az élesztő (szódabikarbóna meg a sütőpor is, no meg a kovász is) csak arra való, hogy felgyorsítsa ezt a folyamatot... Viszont ha nekem mondjuk az idő nem szempont, mert mondjuk hagyom állni akár egy napon is át, vagy ameddig kell, hogy a víz meg a liszt megkezdje a munkáját, akkor ott a természetes élesztés (vagy kelesztés vagy mi ez - gondolom, régen is így csinálták a kenyeret, száz éve vagy még régebben...).

Ennek az elméletnek a bizonyítéka pedig a pászka, a macesz, amely elvileg csak lisztből, vízből és sóból áll - mégsem kenyér. Miért? Mert gyorsabban készítik el, mint hogy magától megkelne, amire meg megint csak bizonyíték a zsidó hagyomány kovásztalan ünnepének eredete húsvét táján, amikor az Egyiptomból kivonulásra emlékezésképp egy hétig kenyér helyett csak pászkát lehet enni, hiszen a sürgős kivonulásban - a hagyomány szerint... - az asszonyoknak nem volt idejük megkeleszteni a kenyeret és úgy vitték el a félkész tésztát, hogy a hátukon a Nap sütötte meg és azt ették... Vagyis felmerül a kérdés, hogy ha netán kenyeret meg kalácsot is lehet kapni ilyen formában, hogy csak liszt-víz-só van benne, akkor miért van mégis különbség a kenyér és a pászka között, akkor valószínűleg pont ez a különbség, hogy a liszt és a víz érintkezésétől mennyi idő telik el a sütőbe kerülésig... Minél több, annál inkább megkel a kenyér... Ugye? Vagyis automatikusan, élesztő nélkül is! ;)

Örülök, hogy újra felröppent ez a téma az újabb választól, amit köszönök, el is felejtettem ezt a kérdésemet, miközben éppen nem rég sütöttem újra valami mindenmentesfélét, ám szódabikarbónával, és liszt helyett darált mandulával és az etiópok által használt teffliszttel.

A nem olyan, mint az átlag kenyér vagy kalács, nem olyan fényes vagy nem olyan szellős még mindig nem szempont, nem a szépségre vagy a hasonlóságra gyúrok, hanem ízre és egészségre, és tényleg a szódabikarbóna elhagyásával is.

Megint felmerült bennem ugyanez a kérdés pont, hogy mitől kenyér a kenyér, mitől kalács a kalács, sőt, mivel ez a legutóbbi alkotásom félig mandulából, ráadásul kókuszolajjal készült, egész édes lett, tehát hol a határ a kenyér és a sütemény között.

Hozzátenném, hogy nem vagyok elég kísérletezős, mert általában sajnálom a ráfordított időt és energiát a parával szemben, hogy tán ehetetlen lesz... :)

Ezért vagyok én ilyen fontolva haladó, többet gondolkodó, mint cselekvő és kérdezem újra az itt fenti eredeti kérdésem, hogy és ráadásul öt tojással abszolút nem lett nagy, hanem őzgerinc formában éppen befedős, nem tömény, de nem is szellős... Tán fel kéne vernem máskor a fehérjét külön, hogy lazább legyen...?

Tudom, hogy az egész sütés-főzés csak fizika-kémia ;) :D , de inkább mások tapasztalatát kérdezem, mint én kísérletezgessek, no meg tényleg érdekel a kenyér, kalács, sütemény definíciója.

Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy mondjuk az édesség a különbség, hogy a kenyér egyáltalán nem szokott édes lenni, a kalács kicsit, a sütemény meg a legédesebb, de ha mondjuk minimalizálom az édességfaktort, mert cukrot, mézet vagy más édesítőt nem tennék bele (és most már a manduláról és a kókuszolajról is tudom, hogy mennyire megédesítik a kenyérnek szánt tésztámat, mondjuk nem zavaró, csak fölösleges szerintem), akkor tényleg mi a különbség?

Szerintem a kenyérben alapból nincs tojás, a kalácsban meg alapból van, ahogy a süteményekben is, naná, sőt, ez utóbbi kettőben akár tej is lehet.

Egyetért így velem mindenki? :)

Én nem értek hozzá, de tényleg érdekel! :)

És tán neki is állok aktívabban kísérletezgetni... ;)