Mi volt életed első főztje vagy sütije? Hogy sikerült?

Hááát.... nem is igazi főzés, de elmesélem.

Anyukám megfőzte a húslevest, és elment a délutános műszakba dolgozni, oda írta nekem, hogy a cérnametéltet főzzem majd bele mire az apu hazaér.

Gondoltam... oké, megy ez nekem.... Felforraltam a húslevest és raktam bele a tésztát, de keveselltem, azután még tettem bele, de még mindig kevésnek láttam, és még tettem bele. A végén, ahogy dagadt benne a tészta már gyanús lett a dolog, de gondoltam most az egyszer legalább jó sűrű lesz, ahogy én szeretem. Rátettem a fedőt, és lekapcsoltam a gázt.

kb. fél óra múlva mikor megnéztem a tészta annyira felszívta a levest, hogy nem volt benne lé, csak a tészta.

Amolyan gyerek logika alapján, az öcsémmel próbáltuk menteni a menthetőt és nekiálltunk tésztát enni a "levesből", de valahogy hiába ettük a tésztát... lé akkor sem maradt.

Ez kb. 35 éve törént. Azóta egész jó háziasszony lettem. :-)

CSokis keksz, nagyon jól sikerült, öcsém imádta.

kaja?? vagy a meggyeleves...( nem zacskós, és habarással, nem turmix )

vagy pedig vmi tészta vmi porszósszal...nehez eltt volna elrontani :)

Az első sütim piskóta volt, sajnos annyira kemény lett, hogy ehetetlen is volt.

Az első kaja, amit teljesen egyeül főztem az egy raguleves volt, ami isteni finom lett a család szerint :)

muffin. jó lett, de ezt nem is lehet elrontani. azóta se tudok mást sütni :)

kajára nem emlékszem, talán sült krumpli.

Az első sütim - bár nem igazi süti - palacsinta volt, úgy 10 éves koromban. A tésztáját nagymamám útmutatásai alapján kevertem ki, az nem sikerült rosszul, de a sütéskor szinte az összes palacsintát elszaggattam, amikor meg akartam fordítani őket, hogy mindkét oldala megsüljön.

Az első főztöm paprikás krumpli volt, ezt az osztálytársaimmal főztük nyári táborban, nem lett volna rossz, de valamiért a bográcsba belerepült pár bogár is, amit nem vettünk észre, így aztán dobhattuk ki az egészet (úgy 12 évesek lehettünk).

Anyukám mesélte, hogy amikor kislány volt, a szülei nyáron napszámba jártak, neki meg ki volt adva hogy készítsen ebédet, mire hazaérnek - ő viszont csak krumplilevest meg kakaós lepényt tudott sütni. Nagypapám a haláláig emlegette azt a nyarat, amikor minden áldott nap ez volt a menü, ami várta őket otthon munka után... Soha többet nem ette meg a krumplilevest :)

Sziasztok!

Én is mosolygok! Aranyos történetek!:-)

Az én első sütim neve "habcsóközön" volt. Valamelyik női magazin karácsonyi különkiadásában találtam és olyan ínycsiklandozó kép volt róla, hogy elhatároztam, hogy nem halok meg, amíg meg nem sütöm. Egyik barátnőmmel bénáztunk itt a konyhában. Hát, a habcsók része koromfekete és kőkemény lett, a sütőpapír az Istennek se akart lejönni a talpáról, ráadásul a tojásfehérjébe annyi citromot nyomtunk, hogy iszonyúan savanyú lett. Tehát, az összes elkövethető hibát elkövettük... A krémet ettük magában, mert az csokis tejszínhab volt!:-)

Azóta már rengetegszer sütöttem (általában tortákat mindenféle alkalom nélkül akár). Teljesen belehabarodtam!:-)