Magyarországon ha valaki vendégséget tart miért csinál mindenböl nagy mennyiséget?

:D

Erről jut eszembe, nővérem és sógorom kiment rokon-látogatóba NDK-ba, még akkor, amikor volt. Ott is az volt a szokás, ahány fő, annyi db. annyi szelet. A sógorom a sülthús mellé feltálalt 1 db. hatalmas főtt gombócot nem akarta megenni (nála csak a húst-hússal jöhetett szóba), de szégyellte a tányéron is hagyni.

Ezért a késsel-villával (elmondásuk szerint) addig-addig szerencsétlenkedett, míg a gombóc a tányérról sikeresen leugrott a földre. A háziasszony pedig szabadkozott, hogy nem tud helyette adni másikat. A sógorom ebben bízott. :)))

Huhu... akkor látnád anyósom ha valami családi ünnep van. Husleves(duplaadag,ki is használjuk mert istenien főz,minimum a 2 tányér leves,mert nagyon finom..) köret:rizs,kukoricásrizs,főtt krumpli,petrezselymes krumpli.Hus: rántott csirkemell,comb,baconba tekert csirkemell..Mondjuk ő mindenkinek csomagol hazamenésre is.. S ők egész hétre is főznek ilyenkor,hétvégén megfőznek legalább 3 napra.

Az egyik nagyim az bőségesen csinál és szintén mindenkinek csomagol hazemenésre.

Másik nagyim is sok féle kaját csinál ha megyünk de mindenkire max 2 szelet hust számol. Ő is szokott nekünk elcsomagolni,de annyi szelet hust ahányan vagyunk.. Sütiből is csinál 2-3 tepsit de a csomagba rak 3 kockát. (3an voltunk.)

Kiváncsi lennék külföldön hogy megy mekkora adagot adnak,hogy mindenki jól lakik vele. HÉtvégén pl étteremben voltunk és a hölgy megevett egy nagy adag levest és utána egy fatányérost. Ki nem néztük belöle,mig mi egy levessel már tele voltunk..:)

Én azért főzök kb. 10-15 főre (én rokonaim + férjem rokonai össz.) nagy adagot mindenből, mert:

- Apám és sógorom iszonyat nagyétkű.

- Anyám nem tud mindent megenni, így neki pépesebb ételt kell csinálnom

- Nővérem állandóan fogyókúrázik, így övé a saláta általában

- Unokaöcsém válogatós. Azt sem eszik meg, amit megkíván.

- Apósom és anyósom kis étkű, de mindenbe beleesznek/belekóstolnak

- Sógornőmnek elég lenne egy zacskó mekis kaja. Mindennap ezen él.

- A férjem normál étkű, de mindent megkóstol.

- A lányom (14 hónapos), annyit se eszik, mint egy normális ember.

- Én általában a maradékot eszem meg, már ha marad.

Ha esetleg az egész étkezés után marad még étel, akkor természeten csomagolok, mivel mindig elvárják, hogy ne kelljen nekik másnap főniük.

Nekünk a legtöbbször nem marad következő napra vagy hétre étel, mert vagy totál elfogy minden az étkezés alatt vagy elviszik.

Ezért másnap vagy aznap este kezdődik a főzés előröl... A férjem nagyon drága, mindig azt mondja, hogy segít.. legtöbbször csendben ül a számítógépe előtt. Ennyi a segítség. Mindig akkor főzöm, ha a gyerek alszik.

Mostani hétvége után eljutottam oda, hogy étterembe fogunk járni, mert tele a tököm azzal, hogy 2-3 napokat robotolok a konyhába, felvásárolom a fél áruházat élelmiszerért és vagy semmi nem marad belőle, vagy kidöglök és bedagadnak a térdeim, mert leülni se tudok sehová a 44 m2-es lakásban.

Vagy, ha mégis, akkor percenként b@szogat valaki, hogy ez meg az kell, de kiszolgálni magukat nem tudják, csak akkor ha a cigihez kávé kell!

[Bocs, de kicsit kivagyok bukva...]

Nem tudom, hogy hogyan jönnek - ki mennyire éhes, mi az, amit nagyon szeret stb.

Ha több van, az nem baj, a maradéknak is van helye, másnap majd megeszi a család, esetleg lefagyasztom, ellenben ha kevesebb, akkor jól felsülök.

Jah, és valami különös érzéktől vezérelve az unokatesómék rendszeresen akkor tűnnek föl nálunk, amikor amúgy is vannak nálunk vendégek - ilyenkor őket is meg tudjuk kínálni.

Nem azzal a céllal szoktak jönni, csak beugranak, ha a közelben járnak, de milyen már, hogy megy a nagy kajálás ők meg nézik. Ilyenkor nem szokott lenni maradék... :)