Hazi pizzat hogyan keszitetek?

Tésztareceptem: 1 kg liszt, 5 dkg élesztő, 15 dkg Rama, 1 dl olaj, csipet só, tej, amennyit fölvesz.

Az élesztőt megfuttatod, bele a lisztbe. A margarint én mikróban megszoktam olvasztani, úgy könnyebb belegyúrni, de várni kell, amíg kicsit kihűl. Aztán margarin után bele az olaj, egy csipet só, és annyi tej, amennyit fölvesz. Félrerakod keleszteni. Ha kétszeresére nőtt, akkor lehet sütni. Ebből kb 6 vékony tésztás kb. 30 cm átmérőjű pizza szokott készülni. Lehet sütőben is sütni, de lehet árammal működő kerek pizzasütőben is ( én abba szoktam), mindegy, csak rakj alá egy kis olajat.

Nálunk imádják ezt a tésztát, könnyű és nagyon finom. :D

Van egy "speckó" szószunk is, ha szereted a tejföles föltétet, akkor nyugodtan próbáld ki. Ez így készül: 2 közepes fej hagyma apróra, megpirítani picit, beleöntesz egy nagy tejfölet, megszórod oreganóval, megsózod finoman, megborsózod finoman, bele kb 5-6 gerezd fokhagyma apróra összevágva, aztán összeforralni, és a legvégén kell belerakni 2 evőkanál cukrot.

Ezzel szoktam a nyers pizzatésztást megkenni, erre jön a feltét, majd a sajt.

Jó étvágyat! :D

Attól függ, hogy melyik fajta pizzatésztát szereted. Mi a vékony tésztát szeretjük, ez a recept ilyen, egy olasz pasitól kaptuk, aki nagyon jól főz.

50 dkg liszt, 1 kk só, oregánó, fehér bors, szórásnyi cukor, 2 ek olaj, 1,5 dl langyos vízben pici cukorral fél élesztő elkeverve. Összegyúrni, ha kell még, akkor még egy pici víz. Pihentetni, keleszteni kb. fél órát. Két darabra vágjuk és kinyújtjuk. Két gyári (amit a tűzhelyhez adnak) tepsire elég a tészta. A tepsit nem kell semmivel sem kikenni, csak belefektetni a tésztát.

Mielőtt ráteszed a szószt, be kell kenni a tésztát darált vöröshagymával. Ellőször nem akartam, de ne hagyd ki!

Paradicsomszósznak és sűrített paradicsomot használok, kevés víz, oregánó vagy pizza fűszerkeverék.

Feltétnek sonkát, gombát, kukoricát és ananászt szoktunk tenni, ja és persze sok sajtot.

Nagyon forró sütőben kell sütni és kb. 10-15 perc. Imádjuk.

(Állítólag nem szabad kihagyni sem a borsot, sem a vöröshagymát!)

Hozzávalók elkészítése

Tészta

Alapanyagok:

– 2 pohár (4 dl; ~250 g) búzaliszt

– 3 evőkanál (~0,5 dl) hidegen sajtolt olaj

– 1/4 (~12,5 g) friss élesztő (vagy 1 teáskanál szárított)

– 1 csapott teáskanál só

– 1,5 dl víz

A lisztről

Hagyományosan finomlisztből készítik a pizzatésztát, de én fele arányban teljes őrlésű búzalisztet szoktam használni. Így jóval egészségesebb lesz a végeredmény, és az élvezhetőségen sem esik csorba, tapasztalataim szerint legalábbis. Jó minőségű, teljes őrlésű biolisztet már 180–200 forintért lehet kapni kilónként, míg a hasonló finomliszt is beszerezhető 220–240 forintos áron. Természetesen ajánlott jó minőségű, minél frissebb liszttel dolgozni, de szerintem a legolcsóbb lisztekből is készülhet élvezhető tészta. (Úgy hiszem, a pizzériák is egészen olcsó liszteket használnak.)

Az olajról

Hidegen sajtolt olívaolajjal járunk a legjobban, de tökéletesen megfelel helyette a hidegen sajtolt napraforgóolaj is, amit egy nagyszerű magyar gyártónak köszönhetően az olívaolaj árának töredékéért is beszerezhetünk, bio minőségben (Robiol étolaj, ~650 Ft/l). Mennyiség tekintetében talán az ízlés a döntő; olvastam már ennek a töredékét is, de én a pizzáknál szeretem az olajosabb tésztát.

A sóról

Alapvetően bármilyen só megfelel, de általános táplálkozási tanácsként a fekete kősók, vagy még inkább a kristálysók mértékletes használatát tudnám javasolni. Az egyszerű finomított konyhasó ipari nyersanyagnak inkább való, mint emberi fogyasztásra.

A vízről

A szükséges mennyiséget a liszt típusa, minősége és milyensége határozza meg; általánosságban elmondható, hogy a teljes őrlésű lisztek több vizet igényelnek. A feltüntetett 1,5 dl nekem fele részt finomliszt, fele részt teljes őrlésű liszt alkotta keverékhez vált be, tehát csak finomliszt használata esetén némileg kevesebb is elegendő lehet.

Elkészítés:

1. lépés:

Melegítsük fel a vizet, keverjünk hozzá néhány evőkanál lisztet, majd oldjuk fel benne az élesztőt, és hagyjuk állni a keveréket 10–15 percig. A víznek csak kézmelegnek kell lennie; ha a kezünket belemártva kellemetlenül forró, jó eséllyel az élesztőgombákkal is végezne. Ha szárított élesztőt szórunk a vízbe, néhány percig inkább bele se nyúljunk kanállal, mert teljesen ráragadhat. Helyette lötyögtetéssel célszerű elkeverni.

2. lépés:

Szitáljuk a maradék lisztet egy keverőtálba, szórjuk bele a sót, majd öntsük hozzá az olajat, és az olajos evőkanállal gondosan dolgozzuk azt bele a lisztbe.

3. lépés:

Öntsük az élesztős folyadékot a liszthez, és az evőkanállal keverjük alaposan össze. Ha a massza kezd elválni az edény falától, olajozott kézzel is nyugodtan folytathatjuk a gyúrást.

4. lépés:

Alaposan gyúrjuk a tésztát néhány percig. A célunk az, hogy homogén állagú, rugalmas és fényes anyagot kapjunk, ami nem ragad a kézhez.

5. lépés:

Helyezzük a tésztát egy nagyobb edénybe, majd lefedve hagyjuk kelni. Kelesztési helynek így télen leginkább a sütő felel meg: kapcsoljuk be egy–két percre, majd kapcsoljuk ki, és helyezzük be az edényt. A kelesztés fél órától egy óráig is tarthat, a hőmérséklettől és sok egyéb tényezőtől függően. Nagyjából kétszeresére kell nőnie a tésztának.

6. lépés:

Lapítsuk és nyújtsuk ki a kezünkkel – vagy egy sodrófával – a kelt tésztát, majd nyomkodjuk bele egyenletesen az olajjal kikent, liszttel beszórt vagy teflonos tepsibe. Nagyjából 2–3 mm vastagságúra szoktam nyújtani, de meg lehet hagyni vastagabbra is. Figyeljünk arra, hogy a tészta széle a középső résznél valamivel vastagabb, azaz magasabb legyen.

Gondolatok:

Szükség szerint lehet még lisztet adni a gyúrt tésztához, de érdemes szem előtt tartani, hogy a liszt (főleg a teljes őrlésű) idővel fog még vizet szívni magába. Tehát, ha részben teljes őrlésű lisztből készítjük a tésztát, és csak egy kicsit ragad, dagasszuk kitartóan néhány percig, mielőtt lisztezni kezdenénk. A víz hozzáadása is problémás lehet, mert kezdetben hajlamos nagyon ragadóssá tenni a tésztát. Ahhoz, hogy a hozzáadott víz egyenletesen oszoljon el, szintén szükséges néhány perc dagasztás. A dagasztási technika a gyakorlat során kialakul, de ilyen kis adagok esetén még kezdetben sem igazán lehet probléma vele; a lényeg, hogy minél több levegőt juttassunk a tésztába. Fontos még, hogy ha a kelt tésztát addig abajgatjuk a nyújtással és tepsibe helyezéssel, hogy olyan lesz, mintha meg sem kelt volna, érdemes lehet meleg sütőben keleszteni még egy keveset.

Akinek egyáltalán nincs tapasztalata a tészták kezelésével kapcsolatban, annak jelentős nyűgöt jelenthet a dagasztás, és úgy általában a tészta elkészítésének összes lépése. Az első néhány alkalommal én is sokat ügyetlenkedtem és idegeskedtem, főleg a kezemre ragadó massza miatt. Mostanra azonban egészen megszerettem a tésztakészítést, és szívesen vezetem le kitartó gyömöszöléssel az ülő munka miatt felhalmozódott energiáimat.

Szósz

Alapanyagok:

– Paradicsomsűrítmény (vagy friss paradicsom)

– Zöldfűszerek, ízlés szerint (bazsalikom, oregano, majoránna, petrezselyem...)

– Fokhagyma, ízlés szerint

– Bors, ízlés szerint

– Só

A paradicsomról

Az évnek ebben a szakában inkább paradicsomsűrítmény használatát javasolnám. Jó választás például az Aranyfácán márkájú sűrített paradicsom. Egyrészt magyar termék, másrészt többnyire a minőségével és az árával sincs gond. Ha a friss paradicsom mellett döntünk, érdemes lehet lehúzni a héját. Ezt két módon tehetjük: vagy forró vízbe dobjuk a paradicsomot néhány másodpercre, vagy egy kés fokával végigdörzsöljük a héjat – ezek után különösebb erőfeszítés nélkül lehúzható.

A fűszerekről

A zöldfűszereket ajánlott frissen vásárolni vagy otthon nevelni, de tartósságuk és praktikusságuk okán én mégis szárítottat használok. A szárított fűszerekkel kapcsolatban talán azt a legfontosabb megemlíteni, hogy a Horváth Rozi és hasonszőrűek alkotta fűszermaffián kívül mástól és máshol is lehet vásárolni, méghozzá töredék áron. Ezeknek a gyártóknak az 5–10–20 grammonként kimért fűszereik kilónként 10–15 ezer forintba is kerülhetnek, míg például a TRS gyártótól vagy kimérten vásárolt fűszerek kilója néhányezer forintot tesz csak ki.

(Fűszerlelőhelyek: lal.hu, azsiabt.hu, Lehel piaci indiai fűszeres.)

Elkészítés:

Ha friss paradicsommal dolgozunk, azt aprítsuk fel kézzel, vagy pépesítsük turmixgépben. Az eredeti olasz receptek szerint a paradicsomot hosszasan főzik, ha jól tudom, aminek a megfelelő ízvilág elérése mellett a pépesítés és sűrítés is célja lehet még. Én nem igazán vagyok híve a paradicsom hosszas főzésének, turmixgéppel pedig nem rendelkeztem a közelmúltig, ezért paradicsomsűrítményt szoktam használni. Ennek – a számtalan hátrány mellett – nyilvánvaló előnye, hogy sem pépesítést, sem sűrítést nem igényel (sőt, gyakran hígítani is célszerű).

Tehát, ha a megfelelő sűrűségű paradicsompép már rendelkezésünkre áll, szórjuk bele az ízlés szerinti fűszereket ízlés szerinti mennyiségben; ennyi az egész. Én fokhagymával, sóval, borssal, oreganóval és bazsalikommal szoktam ízesíteni. Eleinte vöröshagymával is gazdagítottam, de amikor már sokadszorra is keserűvé tette a szószt – annak ellenére, hogy még főzni is próbáltam – felhagytam vele. Pontos arányokat nem tudok írni, de a szósz elkészítése annyira egyszerű és ízlésfüggő, hogy úgy hiszem, nem is igazán szükséges. Tulajdonképpen ennek a szakasznak a fő célja az, hogy nyilvánvalóvá tegye: semmilyen kész, bolti pizzaszószra nincs szükségünk a pizzánk elkészítéséhez.

A szósz sűrűségét a tervezett feltétekhez mérten célszerű alakítani. Ha például tudjuk, hogy sok zöldséget és gombát fogunk tenni a pizzára, akkor jobban járhatunk, ha sűrű, levet szinte egyáltalán nem engedő szószt készítünk. Úgy nagy általánosságban nekem a bolti tésztaszószokhoz hasonló állag vált be. Olajat egyáltalán nem szoktam tenni a szószba – a szélek kiszáradását máshogy előzöm meg, de erről majd lentebb ejtek szót inkább.

Feltét

A pizzák egyik legjellemzőbb és talán leginkább értékelt tulajdonsága, hogy gyakorlatilag bármilyen feltéttel elkészíthetők, ennélfogva botorság volna bárkinek is a szájába rágni, hogy mivel gazdagítsa a saját pizzáját. A klasszikus összeállításokat ugye mindannyian ismerjük. Ehelyett inkább néhány alapvető összetevő jellemző tulajdonságait foglalnám össze az eddigi tapasztalataim alapján.

A gombáról

A legtöbb friss gombát egyáltalán nem szükséges elősütni vagy -főzni. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy ne áztassa el a pizzát. Bármennyire is nem látszik, meglehetősen sok levet tud kiengedni magából sütés közben, másrészről pedig a mérete is igencsak lecsökken. Ebből következőleg érdemes lehet szárazabbra készíteni a szószt és a kívánt vastagságnál vastagabbra szelni a nyers gombát. Vagy másik lehetőségként szeletelés után kicsit sózzuk meg, hagyjuk állni, majd végül nyomkodjuk ki a levét.

A sajtról

A valódi pizzához a hiedelmek szerint friss mozzarella dukál, méghozzá nem is tehén, hanem vízibivaly tejéből készült. A mi kis szomorú valóságunk azonban az, hogy nemhogy vízibivaly-, de még tehéntejből készített jó minőségű mozzarellához is csak bajosan juthatunk hozzá. A Szarvasi mozzarelláról mindenesetre jókat hallani, és a „pizzasajt” jelöléssel árult kommersz mozzarellák vagy a jobb fajta trappisták is élvezhető végeredményt produkálnak.

A sajtról általánosságban azt érdemes még tudni, hogy túlzott hő hatására az azt alkotó kazein képes úgy összehúzni magát, hogy végeredményben egy sajátos, zsíros lében úszó, gumis valami marad. A pizzákat magas hőmérsékleten sütjük, ezért az előre lereszelt sajtot (vagy hagyományosan szeletelt mozzarellát) tanácsos csak a sütés utolsó perceiben felszórni. Persze ízléstől függően ez is változhat – vannak, akik szeretik, ha a sajt egy része ropogósra sül, a házi sütők relatív alacsony hőmérsékletén pedig néhány perc alatt ez bajosan valósítható meg.

Aztán van itt még egy olyan gondunk, hogy a sajt a pizza legdrágább összetevője. 100 gramm sajt bőven megkétszerezheti a pizzánk árát, ami nemcsak a magamfajta fukar népségnek, de még a pizzériáknak is erősen csípi a szemét. E tekintetben is fontos lehet, hogy csak a sütés végén szórjuk fel a sajtot, mert ha így teszünk, jóval testesebb maradhat. Tapasztalataim szerint egy 36x25-ös pizzára 65–70 gramm sajt elegendő tud lenni.

A zöldségekről

Velük kapcsolatban igazából kevés tapasztalatom van, azon kívül, hogy nyilván figyelembe kell venni a vizességüket – főképp a fagyasztott zöldségek esetében. Leggyakrabban talán a karfiollal és a brokkolival akadt gondom. Ezeket folyton úgy sikerült darabolnom, hogy a felszóráskor rájöttem: legalább háromszor nagyobbak a kelleténél. A legtöbb zöldséget szerintem szintén nem szükséges elősütni vagy -főzni.

Összeállítás

Lássuk csak...

1) Kenjük meg hidegen sajtolt növényi olajjal a kinyújtott pizzatészta teljes felületét. Ezt evidens módon egy lágyabb ecsettel a legcélszerűbb végezni.

2) Kenjük fel a pizzaszószt. Erre ideális megoldás lehet egy kisebb merőkanál: kimerjük a szószt, ráöntjük a tésztára, majd körkörös mozdulatokkal, a kanál alsó részével szétterítjük. Néhány milliméter vastagon elég, de a feltétektől és az ízléstől függően változhat ez is.

3) Kenjük meg bőven hidegen sajtolt növényi olajjal a pizzatészta széleit, úgy, hogy az olaj kicsit visszafolyjon a szószig – eláztatni azért nem kell persze. Ez a lépés azért fontos, mert a szósz hajlamos kiszáradni a pizza szélén. Ha azonban a szószba is tettünk olajat, akkor kihagyható, bár szerintem ez a megoldás jóval gazdaságosabb.

4) Helyezzük fel a választott és előkészített feltéteket. Ezt lehet csinálni műgonddal, meg a Parkinson-kór legkülönfélébb tüneteit felvonultatva is.

Készre sütés

A pizzákat alapvetően rövid ideig, magas hőmérsékleten szokás sütni. Ez konkrét számokkal élve a közönséges gázsütőkön 7–8-as fokozatot, illetve 10–12(–15) perc sütési időt jelent. A sütési időt komolyan befolyásolhatja a tészta vastagsága, illetve például az, hogy mennyit babrálunk a sajt felszórásával, mikor kivesszük ehhez a pizzát. Ami a sütés helyét illeti, semmiképpen se felülre helyezzük a tepsit, mert úgy megéghet a feltét, míg a tészta nyers marad. Én úgy találtam, hogy nagyjából középtájt, vagy eggyel az alatt sül legszebbre a pizza, de ez sajnos sütőnként változhat. Fontos még megjegyezni, hogy az öreg sütőknek ezek a magas hőmérsékletek így télen nagy gondot jelenthetnek, ezért ha azt vesszük észre, hogy a sütő még 30–40 perc után is nagy lánggal zabálja a gázt, mindenképpen próbálkozzunk inkább kisebb fokozattal és hosszabb sütéssel. (Az elektromos sütőkről és a különálló pizzasütőkről tapasztalat híján sajnos semmit sem tudok írni.)

A teendők:

1) Melegítsük elő a sütőt 280–300 C°-ra (7–8-as fokozatra, vagy arra, amit még bír). Mialatt felmelegszik, összeállíthatjuk a pizzát.

2) Helyezzük az összeállított pizzát a sütőbe, függőlegesen nagyjából középre (vagy a kitapasztalt pozícióba).

3) 8–10 perc után vegyük ki a pizzát, figyelve arra, hogy milyen irányból vettük ki. Ha alacsonyabb hőmérsékleten sütünk, értelemszerűen több idő szükséges.

4) Szórjuk rá sietve a szobahőmérsékletű sajtot. Ha szeretjük, szórjuk meg zöldfűszerekkel, illetve locsoljuk meg egy kevés olajjal. Én néhány csipet oreganóval és egy–két teáskanál olajjal szoktam meghinteni.

5) Tegyük vissza a sütőbe, az ellenkező irányban, és süssük még 4–6 percet. Ha több percig babráltunk a sajttal és egyebekkel, több idő is kellhet neki. A pizza megfordítását azért tartom lényegesnek, mert a sütőtér sok sütő esetében nem egyenletes hőmérsékletű.

6) Fogyasszuk el jó étvággyal! :)

finom tészta receptje ( asszem )

Pizzatészta házilag

Hozzávalók: 40 dkg liszt (lehetőleg teljes kiőrlésű), 1 dl tej, 1 dl víz, 1 ek. nádcukor, 2 dkg élesztő, 1 ek. olívaolaj, 1 kávéskanál só, kevés oregano, bazsalikom, bors és kakukkfű. Ezek a fűszerek akkor ideálisak, ha paradicsomos feltét kerül a pizzára.

Elkészítés: Az élesztőt langyos cukros tejben felfuttatjuk, a lisztet beleszitáljuk egy mély tálba, és hozzáöntjük az élesztős tejet. A tésztát összegyúrjuk, enyhén sózzuk, hozzáadjuk a vizet, az olajat és a fűszereket, majd jól elkeverjük és bedagasztjuk. Cipót formálunk belőle, meglisztezett deszkára tesszük, és kb. egy órán keresztül letakarva kelesztjük. Darabokra szedve és tetszőleges alakúra formázva olajjal vagy vajjal kikent tepsibe tesszük. Ügyeljünk rá, hogy csak kb. 1 cm vastag legyen, mert sütés során nőni fog. Peremet is készíthetünk neki, ám erre ne tegyünk feltétet, hiszen így könnyen megéghet. Végül ízlés szerinti mennyiségben szétoszlatjuk rajta a kikevert feltétet és 220 fokon 20-25 percig sütjük.

Pizzatészta

30dkg liszt

2.5dkg élesztő

pici cukor

1dl tej

kevés olaj

1tojás

só

Ez egy tepsire való.Összegyúrod ezeket,kinyújtod és teszel rá bármit amit el tudsz képzelni és szeretsz.éN Pizzakrémet,hagymát,szalámit,konzervhalat,kukoricát,olivabogyót és sajtot szoktam rátenni.

Maszatka,a pék