A pizzára tehetek-e feltétként mogyoró/mákkrémet, paradicsom darabokkal🤔?

Nézd, én NEM tudok főzni. Ösztön és tapasztalat alapján készítek fogásokat. Nekem és a környzetetemnek ízlik.

De egészen más egy nagy konyhán nap mint nap főzni és főzni és főzni.

Elsőként MEG KELL TANULNI a szakmát.

(Villámkérdés [magadtól feleld meg, ne segítséggel!] A vöröshagyma darabolásának iránya, módja hat az ízére?)

Meg kell ismerni az alapanyagokat, technikákat elméletben (!) és gyakorlatban is.

(Villámkérdés: Executive chef akarsz lenni, Chef de cuisine vagy Sous chef, Pastry chef, Chef de partie, esetleg Commis chef?)

"Nem vagyok még 18, és máris "bevezetni akarok"-egy újítást."

2-es vagyok. Erre azt tudom mondani, hogy elég baj, hogy "máris" ezt akarod, pláne, hogy így! Ez csak a szakma iránti tisztelet teljes hiányát mutatja meg.

Tölts el ebben a szakmában pár (jó pár) évet, nem úgy, hogy otthon bohóckodsz 2 adag indiaival, meg mákospizzával!

Az egy elszigetelt dolog, visszajelzés nélkül. (A család visszajelzését ignorálhatod)

Etess meg naponta 1-2 száz embert, azzal, amit te főzöl, a legkülönfélébb vendégkörből!

Ehhez persze az is kell, hogy elmenj dolgozni 3-4 komolyabb, eltérő profilú helyre.

És majd ha mögötted van ez a 8-10 év intenzív gyakorlat, folyamatos kritikákkal, és visszajelzéssel, addigra kialakul egy jó, mondhatni etalon ízlésed, lesz rálátásod arra, mi az amire a vendégkör kíváncsi, mi az, amire 100 vendégből 95 azt mondja, hogy jó!

És majd akkor "bevezethetsz" újdonságokat, mert addigra lesz értelmük, értékük, és addigra réges-rég elfelejtesz ilyen baromságokat, amivel kb. leköpöd az étel hagyományait, és a szakmát is.

Ez, így, hogy fantáziálsz minden random hülyeségről, szimplán szánalmas.

Meg ez a mondat is, hogy "még nem vagyok 18, de a csúcson akarom elkezdeni"! Aha, oké... Jó nagy pofonokat fog még neked adni az élet!

23-mas vagyok.

Azt keresek ezen az oldalon, hogy veled ellentétben, nekem ez a szakmám, vezettem már pár komolyabb konyhát, és kitaláltam már pár tucat életképes ételt.

Röviden: én vagyok a szaktudással rendelkező válaszoló, aki a hozzád hasonló szaktudás nélkülieknek válaszol. Szívesen!

És nem okoskodok, hanem olyan információkkal szolgálok, amikkel mész is valamire, ha félreteszed a dacos sértődött kisgyerek hozzáállásodat, és hajlandó vagy tanulni a hibáidból.

Ha tudod, hogy vár rád néhány pofon az élettől, miért lepődsz meg rajta, hogy én vagyok az egyik? Ritkán szembesülsz a valósággal? Fáj, ha valaki kitaszít a komfortzónádból? Meglepő, ha valaki nem dicsér meg, hogy mennyire "bátor" vagy az újításodért?

Egyébként túl sok bajom nincs veled, azon kívül, hogy nap mint nap találkozom megannyi önjelölt kreatívséffel, akinek annyi az összes tudása, hogy főzős műsorokat néz, meg főzött már életében vagy 5 embernek.

És ezek után elkezd velem a szakmáról beszélgetni...

Kb. mint ha a 18 éves unokahúgom elkezdene partiban "szakmázni" mondjuk egy Michelisz Norbival, mert neki is van 3 hónapja B-s jogsija.

Az az igazság, hogy ahhoz is tanulnod kell, hogy felismerd, mennyire sehol se vagy még. Ezt hívják dunning kruger effektusnak.

Csak ismételni tudom magam, nem fogod tudni a csúcson elkezdeni.

Régen ezt mosléknak nevezték...

Próbált ki a gulyást de répa helyett banánt tegyél bele meg málna szörpöt...😂

Én tördelőszerkesztő vagyok. Azt ranították, hogy előbb meg kell ismerni a szabályt, és csak utána lehet azt felrúgni.

A konyhában sincs ez másképpen.