Hogyan kezelitek az ételeitekre kapott kritikát?

30 éves vagyok, már 9 éve külön élek a szüleimtől a párommal. Hobbim a gasztronómia, attól függetlenül, hogy a sütés-főzés egy kötelező napi tevékenység, mégis élvezettel csinálom. Gyakorlatilag mindenevő vagyok, szeretjük a párommal már nemzetek konyháit is és a különlegesebb fogásokat is.

Viszont főként a párom családja szokott megszólni engem e miatt. Tudni kell, hogy az anyósom egy egyszerű parasztasszony, nagyon kezdetleges ételeket szokott főzni, enyhén fűszerez, szinte csak sót és borsot használ. Mivel másik városban élünk, ezért ha átjönnek hozzánk akkor általában itt is alszanak, ugyanez igaz fordítva is, ha mi megyünk.

Legutóbbi itt létük kb 1 hete volt, de valami annyira bekattant nála, hogy azóta se nyugszik :D

Mi a párommal nem követünk semmilyen étkezési irányzatot, tehát nem vagyunk sem vegánok, sem vegák, sem mások. Kevesebb húst eszünk mint az átlag, ez tény, de ez pusztán csak a saját preferenciánk. Mikor megérkeztek anyósék én gombakrémlevest készítettem nekik. Már ott jött a puffogás, hogy miért ilyen "rusnya" gombából csináltam, miért nem a hagyományos csiperkéből. Mondtam, hogy ezzel finomabb, egyébként laskagombából volt. Levesbetétnek krutonokat készítettem, gondoltam azzal nem lehet mellényúlni. Én tojással szeretem ezt a levest, a piacon kaptam gyönyörű fürjtojást, így azt főztem hozzá, illetve volt a hűtőben fetasajt, gondoltam, mivel hamarosan lejár a szavatossága, így melléteszem azt is. Ezek a levesbetétek mind külön kis tányéron voltak ott, hogy mindenki azt tesz bele amit akar.

Na de ekkor jött a további hiszti. Minek eszünk mi ilyeneket? Miért nem jó nekünk a sima tojás? Ha sajtot akarunk enni, miért nem a trapistát vesszük? És ez ment egész este.

Másnap reggel tudatosan készültem, úgy voltam vele, hogy leszarom mi lesz, biztosra megyek. Egyszerű pirítóst csináltam, mellé mindenki azt evett, amit akart, például sonkát, margarint, zöldségeket, bármit.

Csináltam hozzá egy kis tojássalátát is, gondoltam abból úgy sem eszik az asszony. Hát mit ad isten, amint meghallotta, hogy a fia azt mondja, hogy ez most nagyon jól sikerült,ő is abból vett. Elkezdte fikázni, hogy milyen száraz, holott csomó tejfölt meg majonézt tettem bele, a vak is látta, hogy nem száraz.

Ez most csak egy sztori volt, de mindig ez történik. Amint szóbakerül az étkezés, azonnal elkezd engem szidni. Ha viszek nekik süteményt, akkor fikázza, ha meg nem viszek, akkor azért szól be, hogy sose sütök semmit. Ha étteremből rendelek nekik kaját akkor azt mondja, hogy látszik, hogy nem akartam, hogy jöjjenek, ha meg főzök, akkor ugye jön az, amit leírtam.

És az a durva, hogy egyébként minden másban tökéletesen kedves, és megértő. Tehát mentünk már együtt színházba, mindig megdícséri a ruháimat, hoz nekem ajándékot ha jön, tehát egyébként pedig egy angyal amióta csak ismerem. Viszont amint az ételeim kerülnek szóba csak a leszólás megy.

Hogyan kellene leállítanom őt, hogy azért a jó viszony ne sérüljön? Ti hogyan kezelitek az ételeitekre kapott kritikát?

Bocsánat ha hosszú lett, egyszerűen teljesen ki vagyok bukva...