Kidobjam a lángos tésztát, vagy még meg lehet menteni?

Kedves utolsó!

Engem nem nyom el a férjem. Köszönöm, hogy aggódsz értem, de nehezen viselem, ha valaki meg akarja mondani, hogy hogyan éljünk a férjemmel. A kérdés a lángosra vonatkozott, nem pedig arra, hogy neked milyen az ideális párkapcsolat. Mi tökéletesen megvagyunk úgy, hogy igyekszünk eleget tenni a másik kéréseinek. :)

1. Nézd, attól, hogy az ember enged a másiknak, nincs elnyomva. Ha erre valaki képtelen, az soha nem fog tudni tartós kapcsolatban élni.

2. Nem tudom, hogy miből szűrted azt le, hogy elnyom, miközben fél sort írtam a férjemről. De mondok egy másik helyzetet is, talán megváltozik a véleményed. Amikor összeházasodtunk 7 éve, én 18 éves voltam és első éves egyetemista. Ő 19 és másodéves. Mivel neki az ösztöndíjából kifolyólag több pénze volt és mellette eljárt dolgozni is, úgy döntöttünk, hogy ő dolgozik és állja a költségek lehető legnagyobb részét, én pedig ellátom a háztartást. De mivel ebből tényleg csak a minimum jött ki, azt mondta, ha eljárok dolgozni, akkor az a pénz teljes mértékben az enyém, és költhetem magamra, ha mellette továbbra is áll az egyezségünk. Elvégeztük az egyetemet. Én kezelem az ő keresetét, ugyanis a közös költségeinket (rezsi, étkezés, tisztálkodás, stb.) ebből fizetjük. Én vezetem a háztartást. Mivel mindig is eljártam dolgozni és a keresetem mindig is az enyém volt, bármilyen modern háztartási gépet meg tudtam venni, szóval nem nehezek a háztartási feladatok. Gyakorlatilag ritkán több, mint napi 2 óra. És mivel a háztartás a háztartási gépeknek köszönhetően gyakorlatilag önműködő, a fizetésemet teljes mértékben arra költöm, amire akarom. Értsd: ha olyan kedvem van, színházba megyek a férjemmel, ha olyan kedvem van, az egész fizetésemet ruhákra költöm, ha olyan kedvem akkor félreteszem nyaralásra vagy befektetésre.

3. Ezek ismeretében kérdezlek, szerinted el vagyok nyomva? Te is teljesen rendelkezel a fizetésed felett? Nálatok ki végzi a több házimunkát?