Milyen ételek voltak a középkorban? Vagy étkezési szokások?

A gazdagok húst ettek hússal (illetve halat), meg némi zöldséggel-gyümölccsel, a változatosság szinte csak annyiban merült ki, hogy a szakács töbféleképpen fűszerezte ugyanazokat az ételeket.

A szegények lepényt/kenyeret és kevés húst ettek, amikor éppen a katonák vonulása (mer'azok mindig vonultak) vagy a természet nem vágta tönkre a termést; szűkösebb időben kását csináltak a gabonából, ha semmi gabona és barom/fi nem volt, akkor meg erdei gyümölcs, aztán legelés a mezőn. Pár éve tanultam, csak enyire emlékszem. Mármint ha az európai középkorra gondolsz.

Sok ételt nem ismertek, amit ma igen. Például paprika, paradicsom, paprika, krumpli, stb. Ezek ugyanis Amerikából származnak, azt meg még akkor nem fedezték fel.

A gazdagabbak alapvetően húst ettek hússal, a zöldségeket a szegények eledelének tartották. Emiatt egyébként a köszvény alapvetően a gazdagok betegsége volt.

Zöldségek közül a szegények babot, káposztát ettek elsősorban, később ugye krumplit. De csak jóval később, mert az először drága főúri csemege volt, amit desszertként ettek.

A fehér búzakenyér szintén a gazdagok kiváltsága volt, a szegényebbek olcsóbb rozsból vagy hasonló gabonából készült kenyeret ettek.

A só nagy érték volt, a cukrot nem is nagyon ismerték. Ha édesítettek, azt mézzel tették. Viszont sok olyan fűszert használtak, amik mára kicsit kikoptak a konyhaművészetből.

Igazából szerintem a legérdekesebb az, hogy ha pörköltet csináltak, ami ugye a "hagyományos" magyar étel, annak nem sok köze volt a maihoz, mivel a pirospaprikát sem ismerték még :D

Ja meg ami szintén fontos, hogy régebben sokkal több halat ettek. Mivel ugye a folyók nem voltak szabályozva, sok vizes-lápos terület volt, adta magát a halevés.

Étkezési szokásaink a régmúltban

2010.10.12. 12:57 badtaste

Ahogyan az ételek, úgy étkezési szokásaink is folyamatos változnak. Az asztali illemtől az étkezés rendszerén át az ételek elfogyasztásának módjáig más-más korokban eltérő szokásrendszert fedezhetünk fel.

Középkor

A középkori étkezést éppen olyan szemléletben képzelhetjük el, ahogyan magát a „sötét középkort”, hiszen a társadalmi berendezkedés és a gondolkodás eme szokásokat is nagyban meghatározta.

A gazdagok asztalán nyilván az ételek széles palettáját képzelhetjük el, különböző húsételekkel. De ez az egészen kivételes urak kiváltsága volt. A szegények, akik az ország többségét alkották igen szegényes étrenden éltek.

Maga a kenyér luxuscikknek számított, ezt rozsos kenyérfélékkel helyettesítették, ami kevésbé bizonyult táplálónak. Nagyon gyakori volt a kása fogyasztása, ami szintén egy olcsó, könnyen elkészíthető étel a szegények számára, ám a kalóriaszegény étrendet erősíti.

Az ételek higiéniájára és a piaci árulás körülményeire nemigen figyeltek oda, festményeken láthatjuk, hogy a halat, csirkehúst hogyan kezelik, állatok között pucolták stb.

Reneszánsz, humanizmus

A humanista életszemlélet mind a szegények, mind a gazdagok életszínvonalát gyökeresen megváltoztatta. Ebben az időben a magyar gazdaság is óriási fejlődésnek indult. Előtérbe került az ember, az élvezetek fontossága, amihez az evés is hozzátartozott. Nagyobb gondot fordítottak az étkezésre és annak minőségére.

Amíg a középkori udvarokban a gazdagság mértékét az ételek mennyisége adta, a reneszánszban a minőség és a felhozatal volt mérvadó. Szépen lassan kialakult egy igazán kifinomult étkezési kultúra.

Lényeges ez a kor a magyar gasztronómia fejlődése szempontjából, hiszen Mátyás király idején kialakult étkezési stílus a 19. századig irányadó volt.

A reneszánsz időkben a leggazdagabb kultúra kétségkívül Itália volt. Nem véletlen, hogy Mátyás király velük alakított ki igen erős diplomáciai kapcsolatot. A rengeteg Itáliából szerzett újítás a konyhaművészet területére is kiterjedt.

Kétségkívül a magyar gasztronómia fénykorát élte Mátyás király udvarában. Különös fontossága volt az udvari lakomáknak és a széles ételválasztéknak. Galeotto Marzio, aki Mátyás király és a hunyadiak korának történéseit papírra vetette, ezeket az udvari lakomákat is részletesen említi.

A reneszánsz konyha legfontosabb elemei a mártások voltak. A húsok mellé tálalták ízfokozónak. Galeotto lejegyezte azt is, hogy a magyar emberek lobbanékony természetük lévén igen fűszeresen étkeznek.

A reneszánsz asztalnál eleinte nem volt divatos villával enni, kézzel fogyasztották el az eléjük tett fogásokat. Ruhájuk, kezük emiatt erősen beszennyeződött, de – Galeotto szerint – a király keze és ruhája patyolat tiszta maradt, hiszen a király maga a tisztaság jelképe.

A reneszánsz lakomáról készült festményeken gyakorta láthatunk hosszú szőrű kutyákat. Feltehetően a háziállatok szőrébe törölték meg a kezüket a lakoma résztvevői, ezzel csökkentve azt, hogy ruháik beszennyeződjenek. Az evőeszköz használata Itáliából jött, Mátyás király később bevezette ezt a szokást is.

Étkezési szokások:

A kpkorban a főurak palotájában nem nagyon volt tányér (persze akadt egy-két helyen, de nem volt jellemző).

Az asztalba vájtak gödröket, az volt a "tányér", étkezés után pedig egy dézsa vízzel az inasok leöntötték az asztalt, úgy takarítottak.

A levest (ha ugyan volt)azt kanalazták, de a főételt kézzel-lábbal falták mindenhol. Volt, hogy még dobálták is a húst.