Hogyan kell kifőzni a gabonacefrét?

Egyszer kaptam kóstolóba olyan házi rozspárlatot, amit ugyanúgy választottak el, mint a pálinkát. Nem volt ihatatlan, de annyira erős lisztíze és olajos állaga volt, hogy kb. 7× annyi vodkával felhígítva lett belőle kiegyensúlyozott ízű és állagú ital.

Itt tehát NEM cél, hogy a cefre minden ízét-aromáját átmentsd a párlatba, mint a gyümölcscefrénél. A gabonapárlatoknál (pl. whiskyfőzésnél) a pálinkához képest valamivel nagyobb előpárlatot és sokkal nagyobb utópárlatot szoktak elvenni. Az elejénél a pálinkához hasonlóan elveszed, ami kellemetlen, a végén pedig utópárlatra váltasz, amikor lisztízű párlat jön. Mivel aránylag sokat veszel el, a fejét-farkát később nyugodtan fel lehet önteni egy kármentő lepárlásra, de abból ugyanígy el kell venni, ami nem jó, és annak a maradéka már selejt.

Elsőre (pl. az adott üstöt vagy alapanyagot nem ismerve) minden párlatnál csak kóstolással lehet tökéletes elválasztást csinálni, ez igaz a gyümölcspálinkára is. A különbség az, hogy gabonánál hamarabb jön az utópárlat.

Ezt úgy szokták, hogy amikor már várható az utópárlat (gabonánál mikor már 60°-nál gyengébb szesz folyik le), akkor 10-20 külön pohárba gyűjtik a lefolyó szeszt, és utólag válogatják ki, hogy meddig jó.

Az első főzéskor ugyanúgy főzöd, mint a gyümölcsöt, a második főzéskor az alszeszt lefinomítod a megfelelő elő- és utópálatelválasztással, a kármentő lepárlásban pedig az elő- és utópárlatot főzöd le pont ugyanúgy, mint a második főzésnél, csak az ekkor keletkező elő- és utópárlatot már kidobod.