A paradicsommártás és leves mitől lesz élénk tűzpiros?

Pirítsd le a par.pürét (sűrűt, ne ilyen folyós dobozosat) olajban, akkor sokkal jobban kiadja a színét.

Amikor megpirult, akkor szórj bele egy kis fűszerpaprikát, keverd el, és gyorsan öntsd fel vízzel, meg ne égjen.

A sűrítést pedig étkezési keményítővel végezd (mindkét esetben, olyan mértékben, ahogy az étel kívánja) mert a liszttől pasztelles lesz, a keményítő viszont ha jól kiforr, akkor egyáltalán nem viszi el a színét.

A rántás egyébként szerintem pont ezért alkalmatlan ezeknél az ételeknél.

Ha előbb csinálok egy rántást, abban nem lehet megpirítani a parpürét, mert annak a víztartalma azonnal besűríti a rántást.

Ha előbb pirítom le a paradicsomot, aztán teszem bele a lisztet, a liszthez, és a parpüréhez, hogy mindkettő jól tudjon pirulni, brutálisan sok olaj kell.

Ha annyi zsiradékot teszek bele, hogy a liszt is megpirulhasson a paradicsomban, a végeredmény rettentően zsíros lesz, a leves tetejéről kanállal lehet leszedni a szírt.

Tehát a legtökéletesebb megoldás, kevés zsíron lepirítani a parpürét, aztán vagy teszel bele paprikát, vagy nem, felöntöd, aztán keményítővel sűríted.

Az eredeti rántásos receptet valószínűleg azért találták ki úgy, mert akkoriban még egyáltalán nem volt elterjedve az étkezési keményítő, vagy lehet, hogy még egyáltalán nem is volt.

De szerencsére most már nem vagyunk ilyen félmegoldásokra rákényszerítve. :)

Pedig a rántás nem ördögtől való... nem kell tonnányi mennyiség egy jó paradicsomos szósz, vagy pl par. káposzta berántásához. kevés zsiradékon, kevés lisztet világosra pírítani, majd lehúzva a gázról jó minőségű pirospaprikával elkeverni. erre mehet a hideg paradicsom - akár eltett saját, akár felhigított püré, akár a fél literes dobozos sűrítmények.

Nagyon szép színe lesz, akármelyikből készítjük.