Te milyen és hogyan módon kóstóltattnál meg egy bizonyos terméket egy bizonyos vásárlóval?

Ehhez tudni kellene, MILYEN termékrlk van szó, mert nem mindegy, hogy egy vegával akarsz szalámit kóstoltatni, egy húst-hússal tipusú valakivel egy vegán fasirott, vagy valamiféle öntetet-szószt egy átlagemberrel, stb.

A legegyenesebb út, hogy az X vevöt megkínálod a termékkel, de ha erröl neked kérdést kellett kiirni, akkor feltehetöen nem ennyire egyszerü.

Magyar szavakat használtál, ezt aláírom, viszont lényegében találomra dobálgatod egymás után a szavakat, amelyik mondatrész pedig átgondoltabb megfogalmazást igényelne, oda teszel egy perjelet. Elég szomorú, ha te ezt magyarnak nevezed. "A kérdesedbol ítélve,miként feltetted..." Ez úgy hangzik magyarul, hogy "A kérdésed megfogalmazásából ítélve." Ráadásul az indokolatlan vesszőhasználattól csak még értelmezhetetlenebbé válik a szöveged. "Lassuk te ,a kérdezőnek,milyen hasznos..."

Itt például mi indokolja a vesszőhasználatot a "te" és a "kérdezőnek" szavak után?

Ember, te kezdtél el belekötni mások megfogalmazásba, úgyhogy a "Kérlek, mester, taníts!" fricskával eléggé öngólt rúgtál. Kettőnk közül nem én állítom, hogy kifogástalan a fogalmazásmódom. Lásd be, kérlek, hogy bőven hagy kívánnivalót maga után mind a helyesírásod, mind pedig a fogalmazáskészséged.

Oké szóval megnézném milyen társadalmi réteg, korosztály a célcsoport.

A csóró egyetemista megeszik mindent, de nem fog neked puccos kaviárt venni csak mert kapott egy falatot piritóson. Tudni kell hogy hova vidd.

Aki reklámozza, tartozzon a célcsoportba. Nagymamával a biolekvárt, hipster csajokkal az avokádós-aktívszenes lófąszbonbont kell kiküldeni.

Bohócnak öltöztetni nem produktív, a legtöbb ember titokban jobban el van szörnyedve a hülye kis jelmezen mint hogy a terméken gondolkozzon. Kivétel persze van, gyerek kaját Disney beöltözőssel el lehet adni, de fontos hogy ízléses legyen a karakter ruhája és a "színész" tudja mit csinál.

Néha érdemes betársulni egy másik céggel. Ha pl. nagy vállalattal szemben van kibérelt kis boltod ahol muffinokat árulsz, etesd be a dolgozókat, ameddig a termék elérhető árú, terjedni fog a híre.

A mintákat kicsi, de ízléses kiszerelésben kell kivinni a bolt elé vagy egy forgalmas térre. Ha munkahelyre teljes méretű terméket.

Pl. Tejszínhab összeomlik 2 perc alatt, bizonyos cuccok pl. Mekis sültkrumpli borzalmasak hidegen. Ilyet ne kóstoltass, hacsak nincs kivihető berendezés amivel ott helyben lehet készíteni őket.

Ne legyen gusztustalan, büdös, vagy olyan amitől mancsos lesz a kezük. Az utca embere megy valahova, nem akar ragacsos vagy halszagú lenni.

Szvsz a hitelesség és kompentencia fontosabb mint az hogy az illető hogy néz ki. Pl. ha bort kóstoltatnál, én nem a bögyös diákmunkást küldeném ki, hanem az őstermelőt aki dolgozik vele, ültette, kapálta, préselte stb.

Az emberek szeretik látni a termék mögött az arcot, sokkal szimpatikusabb ha a pék, mittomén Klárika néni kínálja körbe a pékségben frissen sült pogácsát mintha valami fornettis sütőnek öltözött valaki vigyorogna vele.

Az is fontos, hogy aki kínál ne vacogva unottan tébláboljon naphosszat. Irtó rosszul hat ha egy csomó unatkozó ember strihel valami plázában. Mondjuk 15 perc, max fél óra alatt be kell fejezni az egészet. És inkább kevesebb mintát vigyenek, legyen az a hatás hogy elkapkodják, a cucc kelendő, aki kapott belőle az szerencsés.