A kis gyermekek miért szeretik az édességeket?

Egyrészt az édes íz mindig is vonzotta az embert, ugyanúgy, ahogy sok más állatot is (darazsak, hangyák, kutyák). Fokozza a szervezetben az endorfin-termelést, ez egyfajta boldogsághormon.

Másfelől a cukor a szervezet energiaforrása. Ha eleget bevisz belőle az ember, sokkal többet bír és sokkal jobban. Persze vannak tejérzékenyek akiknek a laktóz nem a legjobb, de glükóz minden embernek kell, egyszerűen létfeltétel. Olyan, mintha az autódba nem tankolnál, de elvárnád hogy elinduljon.

Én felnőtt vagyok, és még mindig ugyanúgy szeretem az édességet, szerintem tök jó, és mivel szélsőségesen ektomorf alkat vagyok, nyugodtan zabálhatom is, nem hízok tőle. Naponta kétszer mosok fogat + szájvíz reggel-este, és akkor nincs gond. Nem tudok ellenállni egy jó süteménynek, csokoládénak, tiramisunak. Nyamm, NYAMM! Megnéznéd, mi raktáram van itthon édességből, lenne ám szájtátás rendesen :DDDDDDDDD

Az első, amely ízzel találkozik az újszülött az anyatej, amely édeskés ízű. Ez mélyen rögződik az agyban, és valójában egész életében végigkíséri.

Persze sokan vannak, akik mégsem kimondottan édesszájúak, de alapvetően az emberek többsége szereti az édes ízt.

Én 40-en felül is odavagyok az édességekkért, sok-sok édességgel fogytam, esélytelen, hogy elhagyjam őket. A cukor viszont visszatetszést kelt bennem, ez érdekes kombináció, de ez van.

Az ízlésem nekem is változott, de a bolti édességek némelyike is sokat romlott (a Boci pl. ehetetlenül túlaromázott már sok-sok éve). Nem csoda, ha egy régi kedvenc nem ízlik annyira, mint rég, sok oka lehet, hogy miért nem.

Fordított irány is van, amikor valaki gyerekként nem szeret bizonyos édes dolgokat, felnőttként rajong értük (nálam a marcipán és a banán ilyen, igaz, a gyermekkori zöld banánokat most is pocséknak tartom, azok még keményítősek, nem egyszerű cukrosak). Változunk, no.

A gyermekek fejlődéséhez egyáltalán nem kell cukor. Még sok szénhidrát sem. Már az ételből, hiszen amúgy vitális, az agy semmilyen körülmények között nem tudja elérni, hogy glükóz nélkül működjön. De ahhoz nem muszáj cukrot enni, még összetettet sem.

A régi eszkimó gyerekek is kifejlődtek nélküle.

De sehol nem volt ekkora cukorfogyasztás régen, szénhidrátfogyasztás persze igen.

Az pedig számomra nyilvánvaló, hogy ha a gyereket nem tömjük cukros édességekkel, akkor nem fogja igényelni őket (s bizonyára nagyobb eséllyel eszi meg a cukrozatlan gyümölcsöt, ami nemesítve sokszor kifejezetten édes, de egy agyoncukrozott és -aromázott étrendhez szokott valakinek mégse jó).