Egyedül lakó fiatalok, hogyan oldjátok meg a mindennapi étkezést?

Reggelire salátát csinálok, van amikor a bolt zacskós kész saláta mixet veszem, de van olyan mikor én válogatom össze a zöldségeket és abból készítek salátát magamnak. Egy kis csirkemell csíkokat szoktam hozzá sütni. Az ebédet a munkahely fizeti így ott eszek főtt ételt. Vacsorára már csak valami gyorsan elkészíthető kaját eszek, pl. tükörtojás, virsli, müzli, saláta (ha marad reggelről), melegszendvics, pirítós, valami gyümölcs, joghurt. Hétvégén amikor nem dolgozom akkor főzök magamnak. De ha hétköznap kívánok valami főtt ételt akkor is megfőzöm magamnak. Soha nem számoltam még, hogy mennyit költök kajára, de ha tippelnem kellene akkor azt mondanám kb. 20.000Ft.

Köszönöm! Engem mindig is szórakoztatott, főként a kreatív, egészséges alapanyagokon nyugvó reformkonyha,néha kísérletezek miből lehetne kihozni még valami eddig ismeretlent! :-) Volt már, hogy nem volt igazán ehető amit főztem, gyorsan el is tüntettem nehogy bárki is megvizslathassa. :-) Kutyvasztani azért persze nem szoktam! Érdekes, hogy amióta egyedül vagyok, sokkal jobban elkezdtem odafigyelni az egészséges életmódra, hetente egyszer még sportolni (futni) is eljárok, ami régebben egyáltalán nem volt rám jellemző. Megutáltam pl. az alkoholt és nem értem miért pusztítottam saját magamat nagy rendszerességgel, amikor úgyszólván semmi komoly indokom nem volt arra hogy ezt tegyem. Úgy látszik az egyedüllét velejárója, hogy az ember akaratlanul is sokkal jobban elkezd odafigyelni saját magára. Az igazi farkasordító magány egyébként az, amikor az embernek nincs se kutyája, se macskája, mert egy kis háziállat is rengeteget tud segíteni az elhagyatottság és az elszigeteltség leküzdésében. Elszigetelten pedig lehet élni akár egy nagyváros kellős közepén is, ezt másoktól is hallottam és saját magam is tapasztalom nap mint nap a fővárosban. A legrosszabb amikor csak a négy fal van és semmi más, na az tényleg hihetetlenül kegyetlen tud lenni, amikor még szólni sem tudsz senkihez sem és szó szerint a kutyát sem érdekli az amit érzel vagy gondolsz különféle dolgokkal kapcsolatban. Félelmetes, olyan mintha még ebben a világban élnék de valójában már semmi közöm nem lenne hozzá. Valahogy olyan szemszögéből látom az embereket, amelyből biztosan tudom Ők még csak véletlenül sem láthatják saját magukat. Persze ehhez szociológiai ismereteim is hozzájárulnak, de kisebb mértékben mint az empirikus tapasztalat. Néha azt érzem megvilágosodtam vagy teljesen akaratlanul, de átléptem egy másik párhuzamos világba ami itt van ezen a Földön, ugyanakkor mégsem az a világ amelyben a legtöbb ember éli mindennapjait. Nem jelent semmi különöset, talán csak kicsit máshogyan látom az embereket és erősebb késztetést érzek arra, hogy segíteni próbáljak a problémáikon. Igazából hiszek az ilyen jellegű keleti tanításokban; tehát hiszem, hogy valaki hosszabb egyedüllétet és kvázi lemondott életformát követően kifinomultabb szellemi képességekre tehet szert. Van némi igazságalapja ezeknek a buddhista és más kínai, indiai tanításoknak. A bölcsek és szent emberek nem véletlenül érdemeltek ki magasabb társadalmi státuszt, egyre inkább látom a tanításaikban rejlő kisebb vagy nagyobb igazságok megkérdőjelezhetetlenségét, alkalmazhatóságát. És Ti mit szetettek főzni a legjobban? Különben csak elkezdeni nehéz, utána már megy magától! :-)