Magyar létemre miért szeretem jobban a túróstésztát cukorral?

Alapon egyáltalán nem vagyok válogatós. Biztos fura ezt hallani, de tényleg gyakorlatilag bármit megeszek a magyaros alapokon kívül, így ha azt vesszük sokkal több mindent szeretek, mint amennyit nem. Például anyósomnál (akit amúgy imádok, ez nem kritika, csak említem) meg csak a magyaros kaja jöhet szóba, semmi más nem, egy görög salátától rosszul van, étteremben évtizedek óta csak rántott húst eszik, így összességében én vagyok a kevésbé válogatós, csak ugye ez itthon furcsa. A keleti konyhát szeretem, azon belül a thai és a koreai áll közel hozzám, de imádom a mediterránt is legalább ennyire. Mondom, szinte bármit megeszek, de a klassszik itthon legjobban elterjedt vasárnapi menütől és lakodalmi menütől sajnos a hideg is kiráz. Nem finnyázok, nem kritizálom, nem vágok pofákot, pláne nem szarozom le őketz, csak nem eszem meg, ettől még tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nagyon finom ételek, csak egyszerűen nem tehetek arról, hogy nem szeretem. 96 és 2014 között külföldön éltem (Anglia, Spanyolország, Olaszország és 3 évig Mexikó), így viszonylag sokféle konyhával találkoztam már, nem is igen lett volna esélyem magyarosan kajálni közel 20 éven át. Az egyik kedvencem is mexikói, a csirkés mole, rengeteg avokádóval, de mondom, tényleg szinte mindent megeszek, ami azért mondjuk nem akar saját lábán lemenni a tányérról, egye fene, a svédek, erjesztett-rohadt haláért a lutefiskért sem vagyok oda.

Elnézést az offért keves kérdező, csak gondoltam válaszolok a feltett kérdésre. Amúgy a túrós csuszát én is sósan szeretem, meg egy rakat frissen őrölt borssal és azzal sincsen gondom, ha kaprot szór rá valaki.