Ha az van rá írva a konzervre, hogy babgulyás, AKKOR MIÉRT BABFŐZELÉK VAN BENNE?

Mert a (bab)gulyás és a gulyásLEVES az két különböző dolog.

Ha leves lenne, akkor az lenne ráírva, hogy (bab)gulyásleves.

Igaza van az előzőknek, ezért azt már nem írom le mégegyszer, de feltételezve, hogy tényleg túl sűrű, gulyáshoz képest is, 1-2 gondolatot azért leírnék.

A főzés nem olyan, hogy patikamérlegen kimérünk vegyszereket, mint a gyógyszertárban, és mindig ugyanaz a végeredmény.

Itt élő dolgokkal dolgozunk, a természet nem gyártósoron ontja az alapanyagot.

Egy vágóállat két oldala közt is különbség van.

De volt már dolgom 35 perc alatt felpuhuló marhahússal, és 2 és fél óra alatt felpuhuló pulyka combbal is.

Ipari körülmények között az ilyenekre nem lehet minden esetben hajszál pontosan reagálni, hogy hogy viselkedik egy alapanyag.

Egy étterem konyhájában megtehető, de egy konzervgyárban nem. Van egy recept, amit követnek, ami kikísérleteztek, bevált, és jó.

Viszont mindig adódhat olyan , hogy adott esetben mondjuk egy száraz hüvelyesnek csak néhány %-kal nagyobb a keményítő tartalma. Máris jelentős mértékben befolyásolja a végeredményt, ha az a keményítő, kifejti a sűrítő hatását.

Ráadásul ezt a gyárban még csak észre se veszik.

Forrón töltik a terméket a konzervbe, a benne lévő keményítő pedig akár még órák múlva is dolgozik, és csak akkorra fejti ki véglegesen az összes sűrítő hatását.

Szóval attól, hogy egy gyárban készül, soha nem lesz egy egzakt dolog.

Erre szokták mondani, hogy az ételnek lelke van.

Figyelni kell, mit igényel, hogy viselkedik, azt lereagálva kell vele dolgozni, együtt kell vele dolgozni.

Ez, egy gyárban, nem igazán lehetséges.

Ha csak ennyi baja van, hogy kicsit sűrűbb, örülj neki!