Hogyan szoktátok fogyasztani a halkonzervet?

Nos, a mi kis boltunkban leginkább szardínia konzervet lehet kapni, amik különféle olajokban kerülnek forgalmazásra: van napraforgó olajos, és repceolajos változat is. Az olajat rendszerint leöntjük róla, amit kenyérdarabokkal megtunkolva a kinti cicának tálalunk. A halakat tányérra öntjük a felnyitott horganyzott lemez dobozból, amit előzőleg sütőpapírral terítünk le, amennyiben szükséges, villával kaparjuk ki a tartalmát. Innentől a szardíniák a tányéron várják az elfogyasztást. Az alkalmazott evőeszköz mindig villa, és sohasem kanál. Az ízesítés a citrusfélék családjába tartozó citromból csepegtetett lé, vagy csilipor szokott lenni, a teaízesítő citromlé erre a célra nem alkalmas. Friss kenyérrel falatozzuk a konyhaasztalnál. Az olajjal átitatott sütőpapírt aztán a kályhába történő begyújtáskor használjuk fel, feladata, hogy megakadályozza a tányér olajos szennyeződését, csökkentve ezáltal a mosogatnivaló mennyiségét, valamint nyáron nem telíti a konyha levegőjét halbűzzel az elmosogatásra váró olajos tányér, ugyanis olyankor is a kályhában végzi és szépen elég. A konzerves dobozt nyáron rendszerint az udvar árnyékos részén a fűre helyezzük, télen a hóban várják a tavaszt, ahol végül kieszik belőle a maradékot a cicák, sünik, szarkák, meztelencsigák és végül a hangyák, így tisztán, természettudatosan kerülhet végül jól megérdemelt helyére, a szelektív kukába.

Időnként tonhal konzervhez is hozzájutunk, abból már rizses ételt is készítünk olykor, egyfajta rizseshús. Elfogyasztásának másik módja a ketchup és a foszlós kenyérke. Ennek olaját is bátrabban fogyasztjuk, amennyiben olívaolaj. Ellenkező esetben a mindig éhes cica elemózsiája lesz kenyérdarabokkal.

Nagyritkán heringfilé konzerv is kapható, megfigyeléseink szerint ennek ízélményei kevéssé őrződnek meg gasztronómiai emlékezetünkben.