Meg lehet állapítani valahogy a kanadai sütőtökről, hogy édes-e?

Filep László őstermelő útmutatása: „A kanadai sonkatök (Cucurbita moschata) esetében egyszerűbb az érettség eldöntése, hiszen a tipikus szín sok mindent elárul. Ha már nincsenek zöld foltok, teljesen homogén narancssárga a héj, akkor a tök érett. A magyar nagydobosival nehezebb a dolgunk, ott a halvány kéreg nem ad ilyen támpontot.

A beérett tök héja megkeményedik, ezért ajánlott körömpróbát végezni. Ha bele tudjuk nyomni vagy fel tudjuk sérteni, akkor éretlen. Vessünk egy pillantást a csumájára: az éretteké világosbarna, kórószerű, mert már nem szállít tápanyagot. Az éretlené ezzel szemben még zöld vagy zöldes, erezett. A nagydobosinál a héj fényessége is jel lehet: a beérett tök selyemfényűvé válik, megmattul.”

A keményítő (C6H10O5) úgynevezett hat szénatomos növényi cukor, vagyis sok szőlőcukor-molekulából épül fel, melyek vízkilépéssel kapcsolódnak össze. Nincs édes íze, tartalék tápanyagnak tekinthető, csírázáskor a növény tápanyagforrása. Komplex vegyület, nehezen lép reakcióba más vegyületekkel. Mivel összetett cukrokból épül fel, bizonyos körülmények között lebontható. Az iparban – például alkoholgyártáskor – hővel és enzimekkel állítanak elő belőle egyszerű cukrokat, de a folyamat a természetben is lezajlik.

A tökben a fagy miatt megsérülnek a sejtek, enzimek kerülnek ki belőlük, majd a poliszacharidokat egyszerűbb cukrokká bontják le. Innen az édes íz.

A cookpad.com egyik felhasználójának tippje: "Nem az én ötletem, de tényleg igaz. A sütőtököt manapság korán, még a fagyok előtt leszedik. Pedig a sütőtök akkor válik édessé, mikor megcsípi a dér. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a vásárolt sütőtököt néhány órára - de ne fagyjon meg ! - beteszitek a mélyhűtőbe. Isteni finom íze lesz, és nem kell cukrozni, így kalóriaszegény csemegéhez jutunk."

Nos a fentieket szem előtt tartva egyrészt a tök héjának színe az elsődleges támpont, másrészt a tököt ért fagypont alatti hőmérséklet mennyisége, aminek hatására a tökben található keményítő cukorrá bomlik, ezáltal pedig a tök édesebb lesz.

Ez az előző nem volt valami hasznos, mert a frissen szedett tök esetében lehet így megtudni, hogy elég érett-e már. Utána pedig a tárolás alatt az is beszíneződik, amit féléretten szednek le.

Aki a fagyasztást ajánlja, annak nem sok esze van. A dér megcsípése a régi magyar (nagydobosi típusú) fajtára vonatkozott, mert az hosszú tenyészidejű (nem úgy, mint a kanadai), és a lehetőségek szerint minél tovább kell a száron tartani, annál édesebb lesz. A dérnek nincs hozzá köze, csak az már megfagyasztja a szárat, viszont a tököt nem, ezért az a száron tarthatóság határa, és ha még akkor se szedik le, akkor megfagy. A hűtéstől nem lesz édesebb, esetleg a konkrét megfagyástól, mert a keményítő cukorrá alakul, de akkor meg már van egy kellemetlen mellékíze.

A boltban annyit látni, hogy ha van, aminek a színe egynemű, meg van, amin a barázdáknál más színű, kicsit elütő, akkor ezek a világosabb foltosak féléretten lettek leszedve, és utóértek ugyan, de tökéletesek nem lettek. Viszont vannak fajták, amik teljesen egyszínűre érnek így utólag is.

Ha több azonos fajtájú van félbevágva, akkor a legsötétebb színű a legjobb. De a szín fajtafüggő, egyes fajták egész világosak éretten is, azaz csak egymáshoz tudsz viszonyítani, nem a máshol vetthez.

A legbiztosabb, ha a legnagyobbat veszed meg, mert az általában jó. A kicsi is lehet jó, de annál nem tudni, hogy nem-e valami élettani probléma miatt maradt kicsi. (Ugyanez igaz a dinnyére is, én általában egy hatalmas dinnye negyedét veszem, nem kicsi dinnyét egészben.)