Eltérő étkezési szokások. Mennyire lehet gond ez hosszútávon?

Gond, nem is kicsi! Előbb csak kis repedés, aztán egy hatalmas szakadék. Ugyanis ez elsősorban nem az étkezésről szól, az csak az ürügy. Az alkalmazkodásról, a gondolkodásról, a tervezésről, a másikra odafigyelésről, illetve a pasidnál a kisfiú szinten megragadt kölyök tömény önzéséről.

Én nem költöznék össze vele, az biztos. Egye csak anyuka kosztját és főzzön neki a kebabos. De ne rajtad spóroljon.

Tényleg a szigorúan külön kassza a megoldás, ahogy már előttem leírták.

Ettől még lehetnek közös céljaitok, de arra minden hónapban mindkettőtöknek azonos összeget kell beraknia. Ez lehet bankszámla, vagy egy doboz is.

Magánvéleményem (és egyben OFF is) nekem nem lenne az a pénz, hogy ezzel a fickóval összeköltözzek!

Az ilyen mentalitású fickóval mi lesz, ha jön valami nehézség és mondjuk 3 napig kellene enni egy paprikás krumplit, mert nem lesz más?

Az élet produkál előre nem látható dolgokat és aki ilyen szinten kényes és válogatós, azzal lehetetlenség rugalmasan átvészelni a nehezebb időket.

Ezért jó a gyakori látod, mert jóssal van tele.

De mondjuk ha nagyon akarnád akkor megoldanád úgy hogy ha már úgyis főzöl, akkor neki is készítesz valamit (ha nem szeret mikrózni akkor olyat, amit hidegen meg tud enni). Ha ezt nekem valaki megcsinálná akkor soha nem mennék "menzára", étterembe, etc. De nem csinálja, úgyhogy ha aközött kell választani hogy eltöltök 2-3 órát a bevásárlás-előkészületek-főzés-mosogatás kombóval vagy átsétálok ebédelni a nem tudom hova, akkor 10-ből 10-szer azt választom hogy átsétálok.