Szeretitek a csokoládét? 🙂 Találtam egy érdekes cikket. Hogyan válaszolnátok ez alapján a lenti kérdésekre? Lentebb található a cikk, illetve új hozzászólásban a kérdések.

A cikket itt olvashatjátok:

A vállalkozó

„A csokoládékészítés szakmai csúcsa az, ha saját magunk készítjük el a kakaóbabból a csokoládéalapanyagunkat is, ez a trend viszonylag új keletű, de én cégvezetőként is fontosnak tartom, hogy elmerüljek ebben a mesterségben. Rendkívül sok energiát szánok arra, hogy megnézzem, mások hogyan csinálják, ezért utazom el a világ több táján lévő kakaóültetvényekre.” – Mészáros Gábor

„Valószínűleg kevesen vannak, akik nem játszottak még el a karrierváltás, a merészebb önmegvalósítás gondolatával, azaz nem tették még fel a kérdést, mivel is szeretnének foglalkozni igazán.” De legtöbbször a kényelem vagy a megszokás miatt a karrierváltás elmarad. Ha nincs a 2008-as válság, talán Mészáros Gábor sem lesz vállalkozó. Egy sörgyártó multi marketingosztályán kiszámítható és biztonságos helyzetben volt: megfelelőek voltak a munkakörülmények, jól keresett, szerette a munkáját és a kollégáit. Aztán jött a válság, és a biztonság odalett: Gábort sok kollégájával együtt elbocsátották, majd nem sokkal később súlyos balesetet szenvedett.

Mire felépült, a végkielégítését már nagyrészt felélte. Próbált munkát találni, de sokhónapos keresés után sem jutott semmire. Ekkor – 2009 decemberében - hozott döntést: vállalkozásba kezd. Hogy mi lesz a tevékenysége, több tényező együtt határozta meg:

- volt egy gasztronómia és vendéglátás diplomája a BGE KVIK-ről,

- a csokoládé – mint némi kutatás után kiderült – a legkisebb kezdeti befektetéssel elindítható gasztro-biznisz,

- mindig is szerette az édességet, a gasztronómiát.

"A számításaim alapján ez volt a legkisebb tőkebefektetéssel elindítható projekt. Mindig is szerettem a csokit, és érdekelt a piaca is, minden újdonságot megvettem. Hamar világossá vált számomra, hogy Magyarországon ez még gyerekcipőben járó üzletág, kevesen művelik a mesterséget, míg a vendéglátás piaca telített. A hazai csokoládékészítés bonbonkészítésről szólt, táblacsokit gyártó cég nem létezett a multikon kívül"

„Az induláskor az alapító mindent maga csinált. „Az első termék nem volt szép, és nem is volt finom” – mondja saját maga is. Ez a kísérletezés fázisa volt.”4 A szakma fogásait folyamatosan megismerve Gábor rövid idő alatt rájött, hogy ha komoly csokoládékészítővé akar válni, akkor hiányzó tudását külföldön (legelőször Belgiumban) kell megszereznie.

Tudása fejlesztése mellett nagy hangsúlyt helyezett a piackutatásra. Komolyan vette például a versenytárselemzést. Mintegy félmillió forintért vásárolt a versenytársak termékeiből, a benchmark analízist egy nagy excel táblázatban készítette el – mire nem jó a multis tapasztalat.

Szintén a multis marketinges múltból következett, hogy voltak kapcsolatai és ezeket jól is tudta használni. „A chocoMe bemutatkozás szakmai partnere a Lucullus BT volt. Turóczi Gábor, a gasztronómiai egyesület elnöke elmondta, hogy rendkívül örül az új koncepciónak, mivel a csokoládéiparnak is szüksége van a forradalmi újításokra, ahogyan a gasztronómia egészének is”.

Hogy hogyan bírta a rengeteg munkát és egy teljesen új szakma megtanulását? „Leginkább az innováció és az alkotás hajtja, mint mondja, maguk a chocoMe-termékek is a személyisége lenyomatai.” Ha már belekezdett, az első pillanattól nagyban, sőt nemzetközi értékesítésben gondolkodott: „Ha a kezdetek kezdetén megkérdezi tőlem bárki, hogy milyen céljaim vannak és mit fogok ebből kihozni, talán nagyképűnek hangzott volna, ha azt mondom: a világ legjobb csokoládékészítői közé akarok jutni.”

Az ötlet

„Izgalmas kaland létrehozni egy szép és finom terméket, és rohadt jó érzés, hogy az emberek sikongatnak tőle.” – Mészáros Gábor

A webshop végül 2010. júniusában indult el, és rögtön jöttek a megrendelések is. Az első években kizárólag táblás csokoládét készített a chocoMe, de nem akármilyet. A koncepció az első perctől az volt, hogy kiváló minőségű, és szokatlan ízkombinációjú édességeket kínáljon. A többféle csokoládén kívül az alapanyagok között ma már található többek között hawaii-i fekete színű tengeri só, brontei pisztácia, goji bogyó, kandírozott ibolyaszirom, 23 karátos aranypehely, liofilizált málna, tonkabab és bergamot.

De volt még egy fontos összetevője az ötletnek: a különleges, prémium alapanyagokból a webshopban a vevő személyre szabhatta, maga állíthatta össze a kívánt kombinációt, saját csokoládéját – innen a márkanév is, chocoMe, amely ráadásul nemzetközi piacon is értelmezhető, megjegyezhető és figyelemfelkeltő. Az első sajtótájékoztatóra is így csábította el az újságírókat. Aki regisztrált, előre elkészíthette a webshop felületén a csokiját, majd az eseményen a sajtóanyaggal együtt megkapta azt. Sőt, „a chocoMe bemutatkozó eseményen Mészáros Gábor bemutatta a csokoládék elkészítési metódusát, feltétválasztását, majd a jelen lévők is elkészíthették „álmaik csokoládéját”.” Innentől kezdve PR-ra nem igen kellett költeni: az újságírók boldogan írtak egy pozitív, reményt adó sztoriról a gazdasági válság éveiben.

Az online értékesítés nem ment rosszul (ekkor kb. napi 6 tábla csokoládét készített és adott el Gábor), de a vállalkozó érezte, hogy az igazi növekedéshez viszonteladókkal kell együttműködnie. Persze nem akárkivel, hiszen az értékesítési hálózat éppúgy pozícionálja a terméket, mint a minőség vagy az ár. Kezdetben csokoládé szaküzleteket keresett fel, ám onnan azzal küldték el, hogy 2011-ben, a válság közepén nem lehet ezer forint feletti áron eladni egy tábla csokoládét. Ő azonban az árból nem akart engedni: egyfelől az alapanyagok bekerülési költsége, másfelől a termék eltervezett (és a csomagolásban, designban is hozott) prémium szintre való pozícionálása miatt.

„Végül egy véletlen hozta a megoldást. A chocoMe alapítója a barátnőjének akart virágot vásárolni egy neves szalonban, amikor az előtte álló arról érdeklődött az eladónál, nincs-e a csokor mellé valami bonbon is. Nem volt, Gábor viszont felismerte a ki nem elégített vásárlói igényt.”

„Piaci oldalról közelített, azt vizsgálta, mitől lesz a termék könnyen eladható, vagy mi ébreszt vágyat az emberekben.” A pozícionálási stratégia bejött: ez nem csoki, ez egy különleges ajándéktárgy. És ha így nézzük, már nem is olyan drága. Azt a luxust ugyanis, amit magának nem biztos, hogy megenged az ember – különösen a válságban – ajándékba már sokkal szívesebben adja valakinek.

Szívós munkával kivívta a virágüzlet tulajdonosával való találkozás lehetőségét, akinek exkluzív, virágszirmos csokoládék készítését ajánlotta. Amikor megkapta a 300 táblára vonatkozó megrendelést, kis bajban volt: ennyi alapanyagot még sosem szerzett be egyszerre és gyártókapacitásai is végesek voltak. De megtalálta a megoldást: a csomagolási munkában például édesapja segített.

„A virágboltok mellett kulináris üzleteket keresett meg, ezzel indult be az értékesítés. Év végéig a várt 600-800 kiló helyett 5 tonna csokoládét értékesített a cég.” 12 2010-ben az árbevétel 133 millió Ft lett (27 millió Ft adózás utáni eredménnyel), 2019-re átlépték az egymilliárdos álomhatárt. Természetesen ehhez a növekedéshez a cégnek is növekedni kellett: alkalmazottakat vettek fel, folyamatosan bővítik a termékskálát, mindehhez további szakmai fejlődésre, tanulmányutakra van szükség. Mindeközben pedig meg kell őrizni a prémium pozíciót: a potenciális viszonteladókat például több körben, többek között egy kérdőív segítségével választják ki, az alapanyagok köre bővül, minőségük egyre magasabb, a költségekkel párhuzamosan az árak is emelkednek. „Olyanok vagyunk, mint egy Michelin-csillagos étterem tányérdesszertje, csak csomagolva."

És ami talán meglepő, a vevői igényekre reagálva le kellett vonni egy fontos következtetést: bár az alapötlet a személyre szabható csokoládé volt, a vásárlók szívesebben választottak a csokoládémester által megálmodott ízekből, minthogy maguk találták volna ki a kombinációkat. Az, hogy 2012-től kivezették a személyreszabás lehetőségét, ráadásul tervezhetőbbé, kiszámíthatóbbá tette a gyártási folyamatokat, és megnyitotta a lehetőséget a táblás mellett egyéb variációk fejlesztésére és előállítására is. Az édességek palettája mára több mint száz termékből tevődik össze. A chocoMe tehát egy piac által felülbírált és ennek megfelelően megváltoztatott ötlet alapján lett sikeres.

A fejlődés mellett a termék-, innovációs és szemléletfejlesztési elismerések is megérkeztek, és a chocoMe elsőként kapott háromcsillagos minősítést a Great Taste Awards versenyen, illetve első magyarként került be a Top 50 Food of the World kategóriába. A manufaktúra nemzetközi viszonylatban is meghatározó szereplővé nőtte ki magát.” „Az International Chocolate Awards keleteurópai és mediterrán selejtezőjének eredményhirdetésén a magyar gyártók összesen öt aranyérmet nyertek. Különösen a chocoMe tündökölt, amely tizenegy elismerést, közte három aranyérmet szerzett.” 2020 márciusáig 106 nemzetközi szakmai díjat nyertek el a chocoMe csokoládémanufaktúra különleges alkotásai.

A gyártás 80 százaléka exportra készül, azaz elhagyja az országot, 2020-ban már csaknem 30 országba szállítanak csokoládét. „Tizenhárom nemzetközi repülőtéren vagyunk jelen, ez annak köszönhető, hogy sikerült együttműködést kialakítanunk egy nemzetközi, családi tulajdonban lévő duty free üzlethálózattal, amely leginkább repülőtereken és hajóállomásokon működik”.

És hogy hogyan érez a vállalkozó az elmúlt évekkel kapcsolatban „Kilenc éve el vagyok zárva a világtól. Vagy a műhelyben, vagy az irodában vagyok, vagy külföldön. Nem örököltem a vállalkozást és nem nyertem a lottón sem. Rengeteg munka van benne.” Teszi hozzá, a mottóban található, büszkeséget kifejező idézetek mellett.