Van itt olyan, aki már évek óta nem fogyaszt cukrot és a késöbbiekben sem tervezi?

Én akartam, vagy fél óráig mert sok negatívumot hallottam róla. Aztán utána olvastam a dolgoknak, (ehhez kellett egy fél óra) és rájöttem, hogy úgy hülyeség ahogy van.

Egyrészt a cukor nem káros, csak nem evőkanállal kell lapátolni befelé fél kilót. Úgy értem, mértékkel semmi baj nincs vele, pláne, ha olyan az életmód, hogy belefér.

Egészséges táplálkozásnál az összes megevett szénhidrátnak kb 10%-a lehet gyorsan felszívódó, sokan ezt lépik túl, ezzel van a hiba.

A másik dolog, (ami miatt hülyeség) az összefügg az előző mondattal, amiben direkt nem cukrot írtam, hanem gyorsan felszívódó szénhidrátot.

Ezzel ugyanis nem az a baj, hogy cukor, hanem az, hogy hirtelen, nagyon megemeli a vér cukor szintjét (glikémiás index) .

Erre viszont más, könnyen felszívódó szénhidrátok is képesek, úgyhogy ide közel sem csak a cukor tartozik, hanem sok minden más is.

A szénhidrátot úgy kell elképzelni, hogy változó nagyságú molekulából áll.

A legkisebb egység a monoszacharidok, pl szőlőcukor, gyümölcscukor...)

Utána jönnek a diszacharidok, amik 2 mono- ból állnak, pl répacukor, nádcukor, tejcukor...

Utána minél több mono-ból áll, annál összetettebb, annál nehezebben emészthető, annál kevesebb szívódik fel, így annál kevésbé hizlal.

A hosszú molekulaláncból álló szénhidrátok pl a zöldségek, gombák, egyéb erős növényi rostok.

Na most az emésztés az úgy működik, hogy elemi részekre bontja a szervezet ezt a molekula láncot, mivel csak a monoszacharidokat képes beépíteni a szervezetbe.

Viszont egy viszonylag rövidebb molekulaláncot pillanatok alatt képes szétkapni, mint foxi a lábtörlőt.

És itt kanyarodunk vissza ahhoz, hogy miért nem a cukrokat kell kerülni, és miért fölösleges kerülni.

Ugyanis ilyen szempontból a glikémiás index számít, ami elég meglepő tud lenni.

Pl erősen függ az adott étel feldolgozottsági szintjétől, hogy pl mennyire van finomra őrölve, (pl finom lisztek) vagy mennyire vannak feltárva a növényi rostok, konyhatechnológiai beavatkozással.

Pl párolt rizs, főtt burgonya...

Pl egy fossá főtt, aztán tejjel vajjal habosra kevert burgonyapüré glikémiás indexe megegyezik a cukor glikémiás indexével.

Szóval akkor ezzel az erővel rengeteg ételt ki lehetne zárni az étkezésből, hiszen semmit nem jelent, hogy az étel bekapásának a pillanatában konkrétan cukrot nem tartalmazott, már a lenyeléskor is több cukor van benne, mivel a szénhidrátok emésztése már a szájüregben megkezdődik.

A gyomorba érve pedig egy rövidebb molekulalánc percek alatt egyszerű cukrokká esik szét, és máris úgy ettünk egy csomó cukrot, hogy semmi édeset nem ettünk.

Úgyhogy atom fölösleges ilyenekkel szórakozni.

Méregetni, számolgatni, kizárni, lemondani, stb.

Mindig oda lyukadunk ki, hogy változatosan kell enni, bármit meg kell enni, és mindennel mértéket kell tartani.

Az egyedüli, amit kerülni kell, azok a műanyagok, és a mesterséges dolgok.

Gondolok itt a műanyag tartósítókra, és a természetellenesen túlzásba vitt , (szinte előemészett) feldolgozásra.

Mit nem értesz ezen?!

Igen, inkább mindegyiket eszem, mert túl sok mindent kéne kizárni, és rájöttem, hogy a legnagyobb hülyeség.

A mérték a lényeg. Mindent lehet, túlzás nélkül.

És semmi probléma azzal se, hogy néha megemelkedik a vércukor szint, hiszen nem vagyok cukorbeteg, egészségesen működik a hasnyálmirigyem, erre van tervezve az emésztőrendszerem.

Pont erről beszéltem, vagy ezt akartam kifejezni, hogy hülyeség bármiről lemondani, a túlparázás, meg múló hóbortok miatt, hogy egyszer a cukor a káros, egyszer a tej, másszor a margazin, utána meg mégis egészséges...

... lóf-t.

Amit az ember megkíván, és az friss, természetes, azt meg lehet enni. Csak tudni kell a kontrollt. Meg néha meg kell emelni a s-ggünket, hogy ne csak tespedjünk.

Nem kell túlbonyolítani.