Régen télen mit ettek az emberek?

Kérdés hogy mennyire régen, mert jégszekrény is max 150 éves de inkább kevesebb.

Hűvös pincékben elállt sokminden, káposzta, krumpli, répa, alma, egyéb zöldségek. Gabonafélék, sajt kibírták; tejet-tojást írtad, vadásztak/halásztak/állatot vágtak, mást nagyon nem ettek.

A befőzéshez cukor kellett, ami szintén viszonylag új találmány; savanyításos tartósítást nem tudom hogy használták-e. Szárazabb sütemények elálltak sokáig (van olyan könyv ahol hónapokkal a lagzi után még megkínálnak valakit az esküvői tortával /Anglia/).

De pl ha elolvasod a Funtineli boszorkány első kötetét, abból elég jól kiderül.

Dehogy romlott meg, nagyon fejlett tartósítási technikák léteztek, amik egy részéről ma már azt hisszük, hogy pusztán az étel ízletesebbé tétele miatt csinálják. Ilyen például a füstölés. Ma gyakorlatilag már ínyencségnek számítanak a füstölt húsok, régen azonban az egyik leggyakoribb tartósítási mód volt.

A húsokat zsírban is lehetett tartósítani, a fagyasztók elterjedése előtt ez is egy bevett tartósítási módszer volt.

Tovább minden házhoz tartozott egy verem, ami még nyáron is egy átlag hűtőszekrénnek megfelelő környezetet tudott biztosítani, télen meg értelemszerűen nem volt gond a fagyasztással sem.

A zöldségek egy része könnyen tárolható, pl. a burgonya, petrezselyem, sárgarépa, stb. hónapokon át eltartható. Általában egy kisebb láda homokban tették el.

A bab meg tartósítás nélkül is hónapokig eláll.

A gyümölcsök legtöbbje is hosszú ideig tárolható: a dió, mogyoró és mandula mellett az alma, és sok más, úgynevezett utóérő gyümölcs is eltárolható akár több hónapig is.

A zöldségeket tartósíthatták még szárítással is.

A gyümölcsök aszalása és befőzése is a tartósítás egy lehetséges módja.

"Homokba dugott zöldség? :O"

Igen, faluhelyen még ma is egy kisebb láda homokban teszik el a petrezselymet és sárgarépát. :)

Jégszekrény csak a jómódú, úri családoknál volt.

A legtöbb háznál volt pince és hideg kamra.

Krumplit, zöldséget, sárgarépát veremben tárolták, homok között.

Fejeskáposztát, karalábét,feketeretket, almát, körtét a hideg kamrában vagy pincében polcon. Szőlőt felfűzve a gerendán. Vöröshagymát, fokhagymát szintén felfűztük.

Télen vágtunk disznót, legalább egyet. Bödönben tettünk el zsírban oldalast, karajt, töpörtyűt. De volt az udvarban baromfi, tyúkok, kacsák, libák, néhol pulyka is.

Hordóban volt savanyított káposzta, közte zöldparadicsom, paprika, kis dinnyék.

A kamrában gyümölcsök, zöldségek, lekvárok befőzve. De almát, szilvát aszaltunk is. Felszeletelt uborkát, zöldségzöldjét sóban tettünk el. Használatkor kiáztattuk és úgy készítettük el salátának. Sok üveg paradicsomot is tettünk el. De volt dió, mák, szárazbab, lencse is.

Paprikás, sült, vagy ritkán rántott hús csak vasárnap volt. Hétközben főzelékek, paprikáskrumpli, tészták voltak. Hétfőn általában kelt tészta, pénteken főtt tészták. Diós, mákos, túrós, grízes, krumplis, káposztás.

A főzelékeken nem volt mindig feltét, de sütöttünk rá tojást, szalonnát, sonkát.

Vacsorára hajában sült vagy főtt krumpli zsírral, töpörtyűvel, ecetes hagymával vagy retekkel. De ettünk zsíros kenyeret is, vagy tojást rántottának vagy tükörtojásnak. De vajaskenyeret is ettünk vacsorára tejjel.

Hirtelen ezek jutnak eszembe.