Meddig eszitek meg a kenyeret, kiflit, zsemlét, pékárut? És az egyéb élelmiszereket? Milyen gyakran vásároltok újat?

Csak annyit veszek, amennyi elfogy két nap alatt - a fagyasztóba tartok viszont mindig felszeletelt kenyeret illetve néhány zsömlét váratlan esetekre.

Ha netán marad, akkor megszáritom és ledarálom morzsának - rántott húshoz, fasirthoz is jó, stb.

Mivel cukorbeteg vagyok, nem ehetek fehér kenyeret, így mi inkább teljes kiőrlésű vagy rozskenyeret veszünk, ebből viszont kicsi kiszerelések vannak, amik 2-3 nap alatt elfogynak.

Zsömlét a páromnak szoktam venni, de azt el is fogyasztja, ha megmarad, akkor megszárítom, és ledaráljuk morzsának, vagy töltelékbe kerül.

Régebben összegyűjtöttem a megmaradt fehér kenyeret, néha fél kiló is ránk száradt, ha nem volt penészes, azt kitettem a kuka tetejére, elvitték a cigányasszonyok, állítólag a malacaiknak szedték össze.

Én sütök itthon kenyeret,szemlét csak akkor veszek,ha még aznap megesszük.

Törvény nem tiltja a pékárúk kidobását,csak a józan ész!.Régen az emberek a földreesett kenyeret felvették,és megcsókolták.Így emlékeztek arra,hogy az Istentől azt kérik,hogy a : Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

Régen künöben sem dobtak ki élelmiszert.Vagy felhasználták más ételekhez a maradékot,vagy a jószágnak adták. Azt nem várták meg,hogy a kenyér megpenészedjen,előbb felhasználták.

Néhány felhasználási lehetőség:

Reggelire vagy vacsorára tejbe tördelték és így ették a felnőttek is.

Megszárították és zsemlemorzsát készítettek belőle.

Tejbe áztatták és fasírtba vagy tyúk és egyéb húsok töltelékébe tették.

A svábok a tejbeáztatott kenyérhez sót,borsot,sok petrezslymet, 1-2 tojást tettek,Jól összedolgozták,zsíron átsütötték és főzelékek feltétjeként ették.

A néhány napos kenyeret kockára vágva megpirították,és rántott levesbe,sajt levesbe ették.De ezt tették a zsemlegombócba is.

Ha még nem nagyon száraz,akkor remek alapanyag melegszendvicsekhez is.

még ha találsz is valahol egy falat kenyeret a földön, fel kell venned, s valami magasabb helyre, mondjuk egy kőre kell tenni. A madaraknak. Nagymamám így tanította.

A kenyér Jézus teste, ez egy, hogy erre emlékezünk. Kettő pedig, hogy élelem érték, nem szabad kárba vesznie. Mert akkor nem tiszteled az életet.

Nekem mindig tanították, ha gyerek voltam: Azzal sokan, s sokat dolgoztak. Vetették, aratták, nevelték, készítették.

Mindig rámszóltak, hoyg tudom-e mennyi munka van benne.Én is megtanítottam a gyerekeimet.

Persze, ha megromlik, muszáj kidobni. De akkor elég szomorúan tesszük, nem csak az értéke miatt, s megpróbálunk máskor jobban ügyelni.

Én a maradékot is, ha lehet, felhasználom. Persze, nem mindig lehet, de kidobni a gyerekek se szoktak fél uzsonnát, ilyesmit. Vagy felkínálja valakinek, vagy hazahozza. Mi még az étteremben is elcsomagoltatjuk, ha fele ottmarad.Nem mintha itthon nem lenne. De miért menjen a veszélyes hulladékba?(mert uniós malac moslékot nem ehet, sajnos)

S ha valaki hagy a tányérján mondjuk félhúst, s én kínálom a másikat újabbal, sokszor azt mondja: én majd a huginak segítek megenni.

Persze, ha vendégség van, akkor nem, de így hétköznap.

Ami nem fogy el, azt leviszem, s eldugom egy rossz deszka mögött a kukamacskáknak. Vagy beviszem a telepőr kutyának.De még így is kerül a szemétbe, mag a lefolyóba, sajnos.

Aki nem hallott még erről annak(és mindenkinek) ajánlom, hogy olvassa el Waris Diries A sivatag virágai című könyvét. Nagyon szép könyv, és olyan sokszor eszembe jut.És akkor elzárom a vizet, leoltom a fölösleges villanyt, és elcsomagolom a maradék pizzát. A lányom (19) is olvasta, de nem beszéltünk róla, már pár(2-3) év óta.S épp most mondja, hogy minden héten eszéébe jut. Nekem is!

Van ebből film is, de a könyvet olvasd el!

Ha a lekváros üveg fala körbe van mancolva, akkor meg mamám jut eszembe, s összekaparom, ne száradjon ki!

Én bőkezű és nagyvonalú természet vagyok, de már oda jutottam, hogy lehajolok egy darab befőttesgumiért vagy gémkapocsért is, s nem vagyok rest a helyére tenni. S ez azóta van nálam, mióta képeket láttam a Csendes-óceánban úszó 15 magyarországnyi szemétszigetről! Na, tőlem ne kerüljön ebbe egy kupak sem! Se a föld alá, mert utálok ásni, ha folyton nejlonzsákba ütközöm!

Ha sokat veszünk vagy kapunk valami élelmiszerből, inkább átviszem a szomszédba, vagy ha olyan, úgy teszem ki, hogy lássák, hogy nem szemét.

Különben, amit nem lehet lefagyasztani, azt meg lehet aszalni. S ha megromlik, akkor sajnálom azt.