Hogy nevezik ezt a formáját a tejnek?

Gurászta, gulászta (Magyar Néprajzi lexikon):

"1. a borjas tehén friss vagy első-második napos sűrű, ún. fecsteje. – 2. A fecstejből melegítés által kicsapódott édes túró. – A borjas tehén és a megellett juh első-másodnapon tejét a borjúval vagy báránnyal szopatják ki. Ha a tehén bő tejű hogy el ne apadjon, a felesleges tejét az anyajuhnak adják, ha a fia elpusztul, az első-másodnapos tejét is kifejik, a kifejt tejet melegítik s a kicsapódott édes savós túrót, a gurásztát frissen fogyasztják. A Nagykunságon zangura, a Palócföldön urda a neve. A gurászta szó román eredetű, vlach pásztorok révén a szlovák és ukrán nyelvek is átvették. Az alföldi és keleti magyar nyelvjárásokba közvetlenül a román nyelvből, az északiakba szlovák és ukrán közvetítéssel jutott. (→ még: első tej) – Irod. Málnási Ödön: A szoboszlói juhászat (Népr. Ért., 1928)."

Ugyanonnan:

"Első tej

A → tehén első tejéhez (föccstej, freccstej, pectej, szösztej stb.) országszerte elterjedt szokás fűződik, amelynek bizonyos tejhasznot befolyásoló mágikus jellege is van. Magához az első fejéshez is fűződtek → előírások: meztelenül kellett végezni, a fejősajtárba ezüstpénzt vagy fokhagymát kellett tenni, utána köpni kellett egyet a tehénre stb. Az első tejet nyersen vagy forralva fogyasztották (utóbbi neve → gurászta, guruszta, gullusza stb.), ill. a túrójával sütött lepényt ették. A hozzá fűződő szokás lényege az, hogy minél többen egyenek, igyanak belőle. Ez két formában nyilvánul meg: vagy összehívják a szomszéd gyerekeket, akik a földön körben ülve kanalazzák ki egy tálból a tejet vagy túrót, vagy a szomszédoknak küldenek a tejből és készítményeiből, akik a vivőt lelocsolják s jókívánságokat mondanak. A földön ülő gyerekeket maga a gazdasszony locsolja le; esetleg szitán át. Néhol úgy tartották, hogy a gyerekeknek locsolás közben futkározni vagy ugrálni kell. A jókívánságok és gyakran az ugráláshoz, futkosáshoz fűződő magyarázatok is azt a gondolatot fejezik ki, hogy a tehén jól tejeljen, a tej jó minőségű legyen. A szokás a 20. sz.-ban már elsősorban azt fejezi ki, hogy az első fejést a családnál tágabb közösség bevonásával kell jelentős ünnepi eseménnyé tenni; sok helyütt már csak az tartotta életben, hogy a föccstejivás a gyerekek számára kellemes szórakozás volt. Eredetileg feltehetően a tejvarázslás mágikus célja hívta életre a szokást, hasonlóan más kezdő alkalmakhoz kapcsolódó termékenységvarázsló (→ termékenységvarázslás) szokásokhoz."