Régen mit ettek a szegény emberek?

Érik a szőlő,

hajlik a vessző,

bodor a levele,

két szegény legény

szántani menne,

de nincsen kenyere.

Van vöröshagyma

a tarisznyába',

keserű magába'.

Szolgalegénynek,

hej, a szegénynek,

de kevés vacsora!

Rántott levest -rántás felhígítva levessé, esetleg köménymaggal, fűszerekkel ízesíve, s ha van, pár tojást a forrásban lévő levesben elkeverve,

lebbencs levest: [link]

több.kevesebb alapanyag a fenti receptből többnyire kimaradt,

krumplifőzeléket, krumplis tésztát, túrós csuszát, tejes puliszkát, túrós puliszkát -ami hiretlen eszebe jutott, miket ettünk gyerekkromban.

De az 50-es években 2 ft volt egy kiló főzőkolbász, sőt volt 1,80-ért is, az már tényleg csak főzésre, sütésre való volt. Tehát volt rakott krumpli, stb.

Nem 100 éve volt, csak úgy 70.

A szegények jellegzetes étele volt a kása.

Annyira, hogy amikor már megengedhették maguknak, évtizedekre el is lett felejtve.

Volt a kukorica kása, más néven puliszka, málé, és azok változatai, illetve a köles kása.

A kukorica fontos takarmánynövényként maradt termelésben, a köles pedig szinte el lett felejtve.

Persze fogyasztjuk mindkettőt, de elenyésző mennyiségben is ma már inkább érdekesség.

A köles értékét régen az is adta, hogy rövid tenyészidejű növény, júniusban elvetve is beérik, másodvetésként lehetett termeszteni.

A cibere leves tájegységenként más jellegű volt, lényegében savanyú levest jelent, jelentett.

Lehetett az zöldségleves, amit egy kis ecettel savanyítottak vagy gyümölcsből, pl szilvából főzött keves, de ismert a korpás verziója is.

Valóban a szegények étele volt a sok verziója mutatja, hogy ötleteknek azért a szegény se volt híján.