A gyomorkeserűknek (tehát amiben gyógynövényi kivonatok vannak, és nem csak gyógynövényi párlatok) azoknak vannak ténylegesen gyógyhatásaik, vagy csak reklám az egész?

A likőrök mindig élvezeti cikkek voltak, és valójában már a kezdetektől eltértek az alkoholos növényi gyógyszerektől. Legalább a 19. századtól viszont kb. elképzelhetetlenné vált a növénylikőrök marketingjében, hogy ne orvos, szerzetes, hétfejű sárkány vagy egyéb gyógyító entitás legyen az ital mitikus (lehetőleg rég halott és ellenőrizhetetlen) megalkotója, és ezt a sémát olyan régen sujkolják, hogy kb. mindenki elhiszi. A gyomorkeserű likőrök a csepegtetős gyomorkeserűkből alakultak ki, de ez a lépés elrontja a keserűanyagok hatékonyságát.

Mellesleg nem létezik általános gyógyhatás. Minden gyógyszer (akár növényi, akár egyéb) valamilyen konkrét problémára jó. Ha titkosak az összetevők, akkor az is „titok”, hogy mi a gyógyhatás. Ha pedig nincs bajod, akkor nem kell gyógyszer.

Ha igazolt gyógyhatásuk volna, akkor gyógyszerként lehetne őket forgalmazni és nem kéne rájuk szeszesital-zárjegy (ahogyan a 40% alkoholtartalmú svédcseppre sem kell).