Hogyan lehet leszokni az ivásról? Egyik napról a másikra, vagy fokozatosan?

Lehet, hogy valamilyen formában fokozatosan fogsz tudni leszokni, de úgy elég nehéz, ha eleve „egyre kevesebbet fogok” a terv. Kipróbálhatod, de ha rövid távon nem sikerül, akkor ne járj úgy, mint akik évek óta isznak „fokozatosan kevesebbet”, csak valahogy sose jutnak a végére.

Ha napi szinten vedelsz, akkor a legjobb teljesen leállni legalább 4-5 napra, hogy hozzászokjon a fejed a józansághoz, és akkor utána már „csak” újrakezdeni nem szabad.

Ha napról napra próbálsz lejönni, azaz továbbra is iszol, de sosem „eleget”, az eléggé próbára teszi az önkontrollodat, ami jelenleg ugye eleve kevés van, ezért tartasz itt. „Egyre kevesebbet ivás” mellett a végén jó eséllyel másra sem vágysz majd, mint végre rendesen berúgni.

Ez teljesen alkoholizmus, és szerintem érdemes lenne egy szakemberhez fordulni.

De mindenképpen egyik napról a másikra. Minden alkoholt ami van otthon kidobni. Kerülni hónapokon keresztül az olyan helyeket ahol alkohol van, a barátokkal közölni, hogy te most labilis vagy és nem tudsz olyan helyen résztvenni ahol alkohol van...

Minden és minden csak is rajtad múlik. Ha alkoholista vagy akkor egész életedet el fogja kísérni, és még 30 év múlva is fájni fog egy borospohár látványa.

De most még az elején vagy, ahogy írod nem vagy a fentrengös részeg MÈG. Ès ha kiakarod hagyni ezt a részt akkor igen is már most abbahagyod, és már ma este az otthoni alkoholokat kiöntöd.

ma 14:39

A fizikai függőséghez kevés az, hogy valaki esténként bever 2-3 üveg bort. A hirtelen megvonás annak veszélyes, aki már nem szokott kijózanodni, mivel a fiziakai alkoholfüggőség az idegrendszer „egészséges” alkalmazkodása a folyamatosan magas véralkoholszinthez. De az ilyen ember már eleve remeg az italért, ha józanodni kezd, szóval nem érik váratlanul az elvonási tünetek, és nem is nagyon képes önszántából megvárni őket.

Szerintem 2-3 üveg bor is nagyon sok - számomra rengeteg lenne. Hogy kire hogyan hat, az nagyban függ adott személy tömegétől is, illetve, h. ez mennyire része az életének, milyen gyakran fogyasztja.

Amit Te leírtál már az is masszív alkoholizmus.

És hogy ki az alkoholista? A szakirodalom szerint az, aki nem tudja megállni, h. igyon. (Legyen az bármilyen kis kvázi elhanyagolható mennyiség, nem tudja azt mondani, h. nem.)

Pl. régen a parasztoknál/ gyári munkásoknál (hatvanas kilencvenes évek között) a reggeli stampedli, v. mostanában akár egyetemistáknál, értelmiségieknél a napi szellemi munka után kell néhány üveg sör, pohár bor a nap 'lezárásához', a lelazuláshoz. Most sokan vitatkozni fognak velem, h. bullshit meg nem így van. De - sajnos - igen.

Meg tudod azt csinálni, hogy ha évek óta szinte minden nap megittál némi alkoholt (esténkén), mostantól egy hétig v. egy hónapig nem fogsz?

A kérdezőnek azt javaslom, h. mindenképpen szakember/ orvos, mert sajnos az alkoholizmus betegség, és a legkevesebben jönnek le a piáról maguktól, szinte mission impossible.

A társ, a család, a barátok elfogadása, támogatása, szeretete (mint a depressziónál) rengeteget szokott segíteni a folyamatban. Nekem tizenéves koromban halt meg az apám az alkoholizmust kísérő tünetegyüttes miatt, sajnos csak utána mélyedtem jobban bele ebbe a szörnyű kórba, ami Magyarországon is rengeteg embert érint(ett).

Irány a doki, és sok sikert!

Nos tudom, hogy ez nem alkohol... de elmondom nekem hogy sikerült a kávéról leszoknom.

Egy időben az alvás luxus volt így rászoktam a napi 8-10 csésze kávéra, ami baromi sok volt. És nélküle már felkellni sem tudtam. A hirtelen leszokás rossz ötlet volt, mert másnap fájt a fejem, álmos voltam, és zabálhatnékom támadt... Kicsit sem voltam jól.

Így maradt a fokozatosság. Minden héten 1 csészével kevesebb volt az adagom. Ez eddig ment. De annyira a rituálém része lett hogy nem bírtam teljesen elhagyni. Akkor jőtt a "becsapás". Cikória kávét ittam, hogy az élmény még meglegyen de mégsem kávé. Míg végül elhagytam azt is. És azóta akkor iszom ha kell vagy jól esik, de már nem függök tőle.