Mit jelent az ha egy bor nem parafadugóval van lezárva hanem csavaros kupakkal (alumínium, fém), kereskedelmi forgalomban?

Rengeteg módszer van a dugóhúzó nélküli nyitásra 🙂

Én a parafa dugót preferálom.

A parafa a hagyományos, de régóta használnak más alternatívát, mert nagyon drága a jó parafa.

Először parafa zúzalékkal helyettesítették , mert oda akármilyen jó volt, nem kellett a legjobb, egyben kifaragott parafa.

Aztán vannak a "műagyag parafák" ami olyan mint a műanyag vállfa. :) Ilyen szivacsos tömör cucc, sima oldalfelülettel .

Gondolom utána meg úgy voltak vele, hogy ha úgyse parafa, akkor meg nem tökmindegy? Úgyse hülyék az emberek, akkor minek ilyennel bohóckodni.

Úgyhogy jött a sima fém kupak.

Egész jó borok is vannak fém kupakkal , szóval nem ezen múlik.

Talán inkább a felső kategóriában lesz mindig egy réteg, ami ragaszkodni fog a parafához, presztizsből.

Sziasztok!

Nos, egyáltalán nem mindegy, mi van a borosüveg szájában.

Vannak borok, amelyeknél kifejezetten praktikus a csavaros dugó, ilyenek például a friss, üde, nyári száraz, félszáraz fehér borok, vagy a rozék. Miért? Ezeket általában gyorsan, rozét legfeljebb 1 év, fehéret kb 1-3 év után ajánlott elfogyasztani.

Mondom is, miért ezeknél a boroknál jó megoldás a fémkupak. Mivel ezeket gyorsan elfogyasztjuk, általában hűtőben tároljuk, nem okoz károsodást a bornak. Viszont ha kupakos bort tárolunk, nem szabad elfektetni, mert a bor hamar átveszi a fém ízét. És itt jön, vörösnél miért is nem jó megoldás ez.

Vörösborokat hidegebb szobahőmérsékleten szokás tárolni, ún. Pincehidegben, de sosem hagyományos hűtőben, vagy hűtő nélkül, vagy beállítható hőmérsékletű borhűtőben. Borfüggő, de 14-18 celsius fokon. A vörösborok a száraz fehér és rozéboroktól eltérően sokkal tovább eltarthatóak ( még mindig a jó minőségről beszélünk, nem dankó és társai ). Ezidő alatt a fém ízt a kupakos megoldásnál szinte biztosan átveszi, itt jön képbe a parafa, ami persze szintén befolyásolja a bor ízét hosszútávon, de pozitív irányba, nem mint a fémkupaknál. Nagyon hosszú ideig eltartott boroknál néha még parafát is cserélnek, és tovább tárolják - na nem úgy, hogy kiveszik oszt' raknak bele másikat, ennél kissé bonyolultabb procedúra.

Tudnék még mesélni a parafa előnyeiről, na meg a hátrányairól is, de inkább nem teszem, mert száraz anyag lenne.

Azt még had tegyem hozzá, hogy ha egy vendég étterembe megy, sokkal látványosabb, ha egy dugozótt bort nyitnak neki, mint egy csavarost.

Csavaros bor helyes nyitása: Bemutatod, kinyitod, száját letörlöd, kóstoltatod, kitöltöd.

Dugózottnál; Bemutatod, a dugót kihúzod halkan, lassan, hogy ne pukkanjon. Mikor már majdnem kint van a dugó, hangedlivel mozgatni kezded a dugót, így szeded ki. Megszagolod a dugót. Dugópohárba kb 1 cl-t öntessz, megszagolod, esetle meg is kóstolod, ha van rá lehetőség - hiszen dolgozol, nem ihatsz -, a kapszlit és a dugót kis alátéttányéron a vendég elé teszed, mert van, aki gyűjti, illetve a vendég is meg kell szagolja a dugót. Kóstolót töltessz a vendégnek, ha bólint, körbetöltessz. Ha régi, testes vörösborról van szó, a töltés előtt a bor dekantálható - borfüggő szintén, valamelyiknek nem tesz jót! - ami szintén látványos. Egy csavaros vörösbort dekantálni, hát... na olyat még nem láttam, vajon miért. Ha volt bent valami szakszó, ami nem tiszta, szívesen válaszolok, bár igyekeztem köznyelven írni.

A parafa dugó hagyományos, elegáns, és jobb megoldás a kupaknál.

A kupak túlmodern, csak néha jó választás, és elveszi a borfelszolgálás varázsát, hosszútávon nem tesz jót a bornak, és nem néz ki jól, illetve megakadályozza a fekve tárolást - ami szintén sok pozitívumot tesz lehetetlenné a tárolás során.

@9: ilyen fémíz átvevésről van bármi személyes tapasztalatod, vagy főleg hivatkozásod? Csak mert én nagyjából kizártnak tartom, hogy igaz legyen. Ha állítva tárolják - és egy csavarost miért ne úgy tárolnánk - akkor meg egészen konkrétan kizártnak.

Amúgy a csavarzár nem csak kényelmi okokat szolgál, hanem egy, a parafadugóval lezárt borokat súlytó szívás, a dugósság elkerülését is. Dugósságot a parafadugó paraszemölcseiben élő különböző gombafajok okoznak, akik klórfenolokból egy triklóranizol (gyakori rövidítéssel TCA) nevű vegyületet állítanak elő, ami kellemes pincedohra, büdös zoknira emlékeztető aromákkal gazdagítja a bort. Viszonylag ritkán fordul elő, de akkor szívás. (Valójában nem annyira nagyon ritka, de ez egy baromi hosszú gondolatmenet lenne.)

Na, ez a csavarzáras boroknál nem fordulhat elő. De az oxigéntől teljesen elzárt környezet a csavarzáras boroknál kedvez különféle kénvegyületek, mint pl kénhidrogén és dimetil-szulfid. Ekkor kellemes záptojásszagot kaphatunk ajándékba. Ezt a borhibát redukciónak hívják. Ez sem jobb a büdös zokninál, viszont ennek a kialakulásához idő kell, így a hamar megivandó borok biztosan elkerülik. És ezért kerülnek többnyire ilyen borok palackzár alá, nem azért, mert bármi fémízt átvenne. (Na meg marketingstratégia...)