Milyen bort ajánlanátok ajándékba 3000 forint alatt?

Első körben elnézésedet kérem, de sokfelé ágaznak a kérdéseid, így több hozzászólásba fogom széttagolni - egyben írtó hosszú lenne, és megírni sem biztos, hogy lesz időm mindet egyszerre - sőt, valószínű, hogy nem lesz.

Kezdjük az izgalmas, egyedi boroknál, ahol magasabb árkategóriában is szétnéznél. A karakteres és egyedi tételek mindig rejtenek magukban veszélyt - pont azért, mert karakteresek, sok ember ízlését bánthatják, sok ember nem fogja elfogadni őket. A közízlésnek leginkább megfelelő tételek azok általában langyosak, emmi különös, de pont ezért mindenki elvan velük. Szóval ennek megfelelően, amiket ajánlok most, lehet, nem fognak mind bejönni neked.

Hmm, ha egyedi, különleges tételekre vágysz, akkor vörösből pl mindenképpen kóstold meg a Turán nevű fajta borát.

A Turán egy magyar szőlőnemesítés eredménye, egy festőlevű kékszőlő. (Ez azt jelenti, hogy a színanyagokat nem csak a héj, hanem a bogyóhús is tartalmazza. A kékszőlők 99%-ánál csak a héjban találhatóak meg a tipikus vörösbor színt adó antocianinok, csupán pár festőlevű szőlő van, ami kivétel, és fajtabort tudtommal egyedül ebből az egyből szokás készíteni.) Ezen kívül illatos. Vörösbortól totálisan szokatlan parfümös, virágos illata van. Általában ennél különösen igaz, hogy vagy imádják az emberek, vagy nagyon nem jön be nekik - mivel nagyon eltér a szokott vörösbor képtől.

Tipikusan sötét, testes bort ad, de lehet a fajtából könnyedebb verziót is készíteni.

Amit ajánlok, és jelenleg kapható, az Nyolcas Ádám 2013-as Turánja. Emellett érdemes lehet még rákóstolni a Szél Fiai Cellárium 2014-es Turánjára, vagy éppenséggel a Csernyik pinece 2013-as Turánjára. Losonci Bálint is ki zsokott jönni évről évre Turánnal, de jelenleg tőle úgy tudom, épp nincs forgalomban ez a fajta - majd hamarosan minden bizonnyal várható ismét.

Aztán, ajánlok (fájó szívvel, mert legszívesebben én venném meg az összes palackot, és már alig belőle) még egy különlegességet: természetes félédes vörösbort. Magyarországon a félédes/édes vörösbork kb 99%-a mustsűrítménnyel felédesített pancs. Rendkívül ritka, hogy természetesen ilyen tétel szülessen - pár évente egy-két pincének, ha sikerül. (Nem, a DMR módszer, vagy épp szalmaboros töppesztés, és főleg az idő előtti erjesztés-leállítás nem számítandó ide.) 2012 egy különösen forró év volt, és sikerült is 3 pincének teljesen természetes módon félédes vörösbort csinálnia (legalábbis 3 pincéről tudok). Ebből a háromféle tételből egy maradt még forgalomban, szerintem egyébként al egjobb: a Nyolcas pince 2012-es Mámor becenévre hallgató Merlot-ja. Hihetetlenül koncentrált, a brutál (16 feletti!) alkoholt lazán elhordja a hátán a teste, remek kis bor. Már most sajnálom, hogy nemsokára elfogy...

Vörös különlegesség még a Sangiovese - Magyarországon nem sokat lehet hallani erről a fajtáról, leginkább Olaszországban találkozhatsz vele. A 2HA nevű badacsonyi borászat foglalkozik vele, méghozzá igencsak szép eredményekkel. Rusztikus bor, sok tannin, sok sav (ez a kettő fajtajelleg) és sok hordó (ez pedig 2HA) jelleg, szóval eléggé mindentbele bor, nem mindenkinek való, de akinek való, az imádni fogja. Tabunello álnéven keresd a pincénél ezt a bort. Jelenleg a 2013-as évjárat van a polcokon - mondjuk ezt pont nem kóstoltam, de remélem, van olyan jó, mint a 2012-es :) (Bár az évjárathatás alapján azt mondanám, hogy _valószínűleg_ kevésbé lesz koncentrált, ellenben lehet kissé lendületesebb viszont lesz.)

Vörösben még különlegesség lehet, ha tipikusan fehérboros borvidékünkön születik. Két szinte kizárólag fehéret termő borvidékünk van: Somló és Tokaj. És mindkét vidékről tudok ajánlani vöröset:

A Kreinbacher birtok Syrah-ját és vörös birtokborát és a Sauska Tokaj pincészet Pinot noir-ját. Ezek közül leginkább a Kreinbacher Syrah-t, ami hasonlóan a fent említett 2HA borhoz, egy igazi mindentbele egyéniség, szépen szabott testtel, sok fával. Aki szereti az ilyesmit, annak nagyon ajánlott.

Fehérben... elsősorban ugye fehérboros ország vagyunk, tele őshonos, illetve idehaza nemesített szőlőfajtákkal. Csak, hogy így röpkén összeszedjem, őshonos/természetes kereszteződés eredménye:

Kéknyelű, Budai zöld, Juhfark, Góhér, Sárfehér (nem, nem egyenlő az Izsáki Arany Sárfehérrel - szerencsére), Vörös Bakator és ha már itt tartunk, Fehér Bakator, bár azt mindenki inkább Ezerjóként ismeri :), aztán Leányka és Királyleányka, Kövidinka, Kövérszőlő és persze Furmint, meg Hárslevelű. És egészen biztos van bőven, amit kihagytam.

A nemesített fajtákat meg kár is elkezdeni felsorolni, hiszen a teljes Z sorozat: Zeusz, Zéta, Zefír, Zengő, Zenit, aztán Rózsakő és Vulcanus, aztán persze a Cserszegi, ami meggyőződésem jóóóval többre hivatott lenne, mint amilyen szerep jelenleg jut neki. És itt is kihagytam tutira csomót.

Szóval vannak saját fajtáink szép számmal. Én azt javaslom, hogy elsősorban ezzel kezdje az ember az ismerkedést. Hogy mást ne mondjak, Juhfark. Amiről azt szokás tartani, hogy kemény, savas bor közben meg lótúrót. Fantasztikus mézes-virágos aromái tudnak lenni, ha szépen beérett szőlőből csinálják. Egy Somlói Apátság Pince Juhfark-ot ajánlok, jelenleg a 2014-es van forgalomban. Nem kell megijedni az évjárattól, jó kis bor az :) A Balogh Zolitól megszokott extraktgazdag, olajos, testes stílusban, bár a szokásostól talán kicsit kevésbé rusztikusabb kiadásban.

Aztán Kéknyelű. Nyári Ödön kéknyelűi minden évben remekek. Gazdag, testes, a hordó határozott, de nem túl sok - ahogy kell. Esetleg egy Laposa Kéknyelű-t, vagy Bakó Ambrus Kéknyelűit érdemes még megkóstolni, vagy a Válibor Kéknyelűivel próbát tenni. Hopp, és majdnem elfelejtettem a Csendes Dűlő nevű borászatnak is remekek a Kéknyelűi. Mindegyik évjáratból, bármelyiket is látod a polcon, bátran leemelheted.

Góhér-t sem sokan isznak, a Somló Kincse Kézműves Kispincétől azonban ilyen fajtabort is találhatsz.

Leánykából és Királyleánykából is lehet baromi jó borokat csinálni. Leánykából pl az Orsolya pince 2014-esét, vagy a Kohári pince 2014-esét vagy 2015-ösét ajánlom. Illetve a vörösboroknál emlegetett Nyolcas pince csinált egy "Leánykák" fantázianevű házasítást, amiben Leányka és Királyleányka is van - egyelőre tudtommal eddig egyetlen évjárattal jelent meg ez a bor, a 2014-essel.

Nem tudom nem ajánlani (ha még kapni valamerre) Bott Frigyes Super Granum elnevezésű házasítását (vigyázat! van sima Granum nevű is, az egy tökmás bor!), ami Furmint, Juhfark és Hárslevelű hármasából született. Ugyanebből a háromféle szőlőből szokott minden évben a Somlói Apátság Pince is házasítást csinálni, Hilla névvel, viszont az nem száraz, hanem a félszáraz-félédes határán szokott billegni. Na nem mintha ez baj lenne úgy amúgy :)

Ja és persze érdmes megkóstolni azt is, hogy milyen egy száraz Szamorodni. Édeset valószínűleg minden borszerető ember ivott már, de érdemes kipróbálni, hogy milyen egy száraz bor, amiben a Botrytis jelenléte azért szépen érződik. Jelenleg a Zsadányi pince 2010-es tételét tudom ajánlani.

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe első körben. Remekjó Furmintokat és Hársokat is lehetne ajánlani, de azok különlegességnek kevésbé mennek el. Mindenesetre érdemes szondázni azokat a borokat is. A többi kérdéssel kapcsolatban pedig még írok, folyt köv :)

Másik kérdésre: főleg vörösben, sűrű szövésű, testes, olajos bort 1500-ért nem nagyon taálni. Jól elkészített ilyen stílusú vöröset meg garantáltan egyáltalán nem találni.

Amely borok ilyesmi stílusra akarnak hajazni, azok tipikusan elsősorban tényleg a barrique hordóval próbálják szimulálni az érzést (és/vagy pörkölt tölgyfa chipssel), ami nem fog összejönni, egyszerűen azért, mert főleg az első pár töltésnél egy barrique hordó hatása igencsak erős. Ha nincs mellette egy olyan test, ami ezt kellőképp tudja integrálni, akkor az eredmény egy totálisan megbomlott egyensúlyú bor lesz. Kevésbé misztikusan írva ez azt jelenti, hogy a bor többi összetevőjének is elég erősnek kell lennie, hogy a barrique hordó nyomjon el minden mást. Egy vékony test mellé egy erőteljes pörkölt fás/másodlagos tanninos ízvilág igen groteszkül tud mutatni. Esetleg megpróbálják más módon imitálni a nagyobb testet (akár itt is mustsűrítményezéssel, akár a vörösnek szánt alapanyagból készül a rozé, léelvétellel, így a vörösnek ottmaradt anyag sűrűbb lesz - de ezek sem fognak sikerrel járni, mert ha a szőlő alapvetően nem alkalmas igazán arra, hogy nagy bort adjon, akkor ezek a trükközések is elhasalnak. Fenolosan és aromásan tökéletesen érett szőlő kell nekünk, és lehetőleg a csömöszölést és hosszú héjon áztatást sem kellene kiváltani pektinbontó enzimezéssel - márpedig az olcsó, ámde nagy palackszámban készülő borokat ontó borászatok pont így tesznek.)

Korrektül megcsinált, vékonyabb, de jól csúszó ivóborok már inkább vannak a kategóriában. 1500 körüli és könnyen elérhető vörös kategóriában én Eszterbauer és Mészáros borokat keresnék. Kevésbé könnyen elérhetők közül az Ikon és főleg a Konyári pince alap vöröseit tudnám még esetleg ajánlani. A Thummerer pince ilyen árkategóriájú borait nem ismerem, de a drágább kategóriában többnyire korrektek, lehet rápróbálnék arra is.

Konkrét tippet nehéz adnom, mert a kitételeknek megfelelő (ár, stílus) vörösek halmaza, legalábbis az én olvasatomban, üreshalmaz. Ha 2 ezerig felmehet, akkor Konyári Szerecsen, meg Konyári Cabernet sauvignon.

Egyébként, ha van konkrét vörösbor, ami mind árban, mind stílusban szerinted hozta az általad leírtakat, nyugodtan írd meg, lehet ismerem, vagy ha nem, kipróbálnám, egyrészt mert kíváncsi vagyok, másrészt akkor jobban látni fogom, merre keresgélsz.

(És továbbra is tartozom folyt kövökkel - jönnek még, csak tényleg hosszú kicsit a téma :) )

Sajnos nem :-). A lelkem melyen biztos voltam benne, h ilyen nem letezik ennyiert nagyaruhazbol, de muszaj volt megprobalni, hatha vmi csoda folytan te tudsz :-)

A fenti listadban ( valaszod elso resze) egyebkent van, amit ilyennek mondanal? Nem kell, h barrique legyen, csak testes, sotet - es azaz olajos barsonyos selymesseg, ami megmarad a szajban es a pohar falan...

Ittam nehanyszor ilyet, es azota is banom, h nem jegyeztem meg, h milyen pince, milyen evjarat volt...de meg a fajtajat sem...keson eszmeltem sajnos...

@13: Igen, a Nyolcas féle félédes Merlot, vagy a Kreinbacher Syrah pl ilyen. A 2012-es 2HA Sangiovese is ilyen volt, a most kapható 2013-asnál sem hiszem, hogy ez változott volna, bár garantálni nem tudom. Egyébként a Nyolcas Féle Turán sem lesz pehelysúlyú versenyző, de azért nem is olyan, mint az előbb említettek.

@15: Köszi a tippet, ezt én is ki fogom próbálni! Szőke Mátyás bort csak úgy magamtól nem szoktam venni, a kóstolóiról (ahova viszont szívesen mennék, tanulni, ismereteket tágítani) meg valahogy eddig mindig lemaradtam, úgyhogy pont ideje valamit kipróbálni tőle :) (Irsait én is ittam tőle, de Irsaiból 12 egy tucat, szóval az nem annyira sokat mondó nekem.)

17.

Amit en ittam, messze kiemelkedett az irsais mezonybol, az egyetlen a fajtabol, ami izlett - (elotte ugy tartottam, h en egyaltalan nem szeretem az irsait), epp azert jegyeztem meg. Az evjaratot sajnos nem tudom, barati tarsasaggal rendeltunk egy palackkal.

@18: miben tudott többet a többi Irsaitól?

Amit én ittam, talán 2011-es, az még Irsaihoz képest is arcbamászó illatű, parfümös egy darab volt, Mátyás bácsi kicsit túltolhatta az aromásító fajélesztőt.

Az átlag Irsai amúgy erről szól: kevés beltartalom, ellenben harsányság, arcbamásszósság, hangerő feltekerve a maximumra. Jó kezdőbornak, mert a gasztronómiával nem nagyon foglalkozó embereket nem az ízek összetettségével, hanem azok harsányságával lehet megragadni eleinte. Kétszer ittam olyan Irsait, ami nem aromásító fajélesztővel készült - az egyik egy spontán erjesztett, a másik egy neutrális fajélesztővel készült példány volt. Az átlag Irsaihoz képest mindkettő egész borszerűnek hatott. Visszafogottabb, kicsit talán rétegzettebb is (a rétegzettebb ízvilág egyébként a spontán erjesztett boroktól nem meglepő, sőt, ezt várom tőlük) a tucat fajtapéldánynál. Amikor te próbáltad a Szőke Irsait, lehet még ő is így csinálta... vagy ki tudja.